A kutatók bronzkori Facebook-ként írják le az Oroszországban és Észak-Svédországban található érdekes sziklavéseteket.
Az oroszországi és észak-svédországi – helyenként több száz ábrát tartalmazó – gránittömbök generációkon keresztül nyerték el mai kinézetüket: az újabb nemzedék ugyanis reagált az előző képeire, mintha csak egy bronzkori Facebook üzenőfalát olvasnánk. A több ezer éves múltra visszatekintő idővonalon még a like-ok archaikus változatával is találkozhatunk.A Cambridge-i Egyetem archeológusa, Mark Sapwell mintegy 3500 ábrát elemzett számítógépes modellezés segítségével. A vésetek az észak-svédországi Nämforsenből, és a nyugat-oroszországi Zalavrugából származnak. Bár az őskori művészet ezen darabjait már az 1900-as években elején dokumentálták, az új módszer segítségével a tudósok nem mindennapi betekintést nyerhettek a gránitsziklákon található ábrák eredetének körülményeibe.
A képeket körülbelül i. e. 4000-től fogva vésték a kövekbe. Az egykori művészek állatokat, embereket, hajókat és a vadászat jeleneteit örökítették meg, sőt, sellő- és kentaurszerű lényeket is ábrázoltak. A vésetek egy félig nomád nép több generáción átívelő munkája, akik télen a szárazföld belsejében éltek és jávorszarvasra vadásztak, a nyári időszakban pedig közelebb húzódtak a partokhoz, ahol halászatot folytattak.
A sziklavéseteket jól látható területeken helyezték el, valószínűleg azzal a célzattal, hogy az utazó népek rögtön észrevegyék, hogy lakott térségbe érkeztek. A ma látható ábrák generációról generációra alakultak ki; az újabb rajzok reagáltak az előzőekre. Csakúgy, mint egy Facebook státusz – kommenteket, reakciókat, megjegyzéseket találhatunk, egy nagy közös beszélgetés nyomait. A faragások így társadalmi vonatkozással is bírtak – magyarázta Sapwell. Egyes sziklatáblákon mintegy 500 kisebb ábra szerepel.
„A tanulmány egyik legizgalmasabb része a népszerű képek változása az idők folyamán. Namforsenben nagy változás volt a jávorszarvas-ábrákról a hajókra való áttérés, ahogy a beszédtéma áttolódott a szárazföldről a vízre” – mondta Sapwell. A kutatás egy másik érdekes eleme az úgynevezett hibrid képalkotás sajátos formája – például a félig ember, félig jávorszarvas, vagy a félig ember, félig hajó témájú képek –, melyet a korai időszakban próbáltak ki, de i. e. 3500-tól kezdve népszerűtlenné vált.
„Akárcsak ma, az emberek mindig is szerették érezni, hogy egymáshoz vannak kötve, ez az identitás egyfajta kifejezési módja a korai társadalmaknál még az írott nyelv megjelenése előtt” – fogalmaz Sapwell.
via The Explorer World