A bolognai archeológiai múzeum gyűjteményében szereplő ókori római átoktáblák szövegét a közelmúltban sikerült értelmezni: mindkét rontás Hekaté istennő segítségét kéri a megcélzott személyek szenvedéseinek előidézéséhez.
Abban az időben, mikor a fekete mágia viszonylag mindennaposnak számított, előfordult, hogy az ellenséget, a nem kívánatos személyt vagy a rosszakarót átokkal sújtották. A mostani kutatás két ilyen praktika részleteibe enged betekintést: az ősi varázslatok egy szenátort és egy állatorvost céloztak meg, akik valamivel a Római Birodalom bukása előtt éltek – legalábbis a spanyol tudós szerint, akinek nemrégiben sikerült megfejtenie az 1600 éves átkokat.A rontás nagyrészt latin nyelvű szövegét mindkét esetben vékony ólomtáblákba karcolták. A feliratban szerepelt a tipikus görög invokáció (vagy fohász), mely szokványos módon az istenek megszólítására szolgált. A gonosz bűbájok mellett egy rajz látható, ami valószínűleg a görög Hekatéhoz kapcsolható, akinek a rajzon kígyók másznak elő a hajából.
A két ólomtáblát 2009-ben fedezték fel újra, a Bolognában lévő Museo Archeologico Civico gyűjteményében, ahova a 19. század végén került. Bár a kutatók nem tudnak biztosat a leletek származási helyét illetően, alapos vizsgálat és elemzés után rájöttek, kik lehettek az átkok áldozatai. Az egyik rontás Fistus római szenátort sújtotta, aki – eddigi ismereteink szerint – az első volt a maga pozíciójában, aki hasonló varázslat céltáblájául szolgált.
A másik megátkozott személy egy Porcello nevű állatorvos volt – ironikus módon neve latinul disznót jelent. Celia Sánchez Natalías, a Zaragozai Egyetem doktorandusza elmondta, hogy a férfinak valószínűleg ez volt az eredeti neve, mivel az átoktáblákon az azonosításhoz nagyon pontosan kellett feltüntetni az adott egyén kilétét. A kutató azt is hozzátette, semmi nem utal arra, ki átkozhatta meg az orvost, és milyen okból. A táblán lévő ikonográfia Porcello mumifikálódott testét mutatja keresztbe tett karokkal, melyeken az istenség neve olvasható.
Fistus, a római szenátor esete szintén figyelemreméltó. A szenátus egykor a hatalmas gazdagság, még korábban pedig a tekintély és hatalom jelképe volt. Az átok keletkezése azonban későbbre datálható, mikor a szenátus befolyása csökkent a császár, a hadsereg és a bürokrácia javára. Fistus azonban ennek ellenére – és a rontás dacára is – jólétben élt. Az „összetörni” latin kifejezés legalább négy alkalommal szerepel az átok szövegében, de Fistus haláláért és sínylődéséért is szól a sötét fohász.
Sánchez Natalías átkokkal kapcsolatos fordítása és tanulmánya a közelmúltban jelentek meg a German journal Zeitschrift für Papyrologie und Epigraphik hasábjain.
Forrás: teol.hu
