Ma ünnepelné századik születésnapját Kádár János, aki a szörnyű múlt ellenére a mai napig hazánk egyik legnépszerűbb politikusa.

Kádár János a magyar történelem talán valaha volt legellentmondásosabb alakja; személyét ma is éles viták övezik. Egyesek szerint kemény diktátor, véreskezű gyilkos volt ő, mások a nép vezetőjének, szolgálójának tartják. Kétszer ült a magyar miniszterelnöki székben, s ennél is többször börtönben. Az MSZMP főtitkáraként hazánk első embere volt, s az 1957 és 1989 közötti időszak az ő nevével fémjelezve, Kádár-korszakként vonult be a történelemkönyvekbe.

1912 május 26-án látta meg a napvilágot földműves szülők gyermekeként. A kommunizmussal igen fiatalon kapcsolatba került, mindössze 16 éves volt, amikor illegálisan csatlakozott a mozgalomhoz. Mozgalmi karrierje a harmincas évek végén vált jelentőssé, ekkor találkozott a szegedi Csillagbörtönben fiatalkori példaképével, Rákosi Mátyással. Két évvel később már a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja, 1943-tól vezető titkára. 1948-ra a belügyminiszteri posztot is megszerezte. Az 1956-os forradalom idején Nagy Imre kormányának tagja, november 4-ig az államminiszteri címet birtokolta. Ekkor azonban átállt a Hruscsov vezette Szovjetunió Kommunista Pártjához, s három nappal később, november 7-én szovjet tankokkal érkezett Budapestre, hogy átvegye a hatalmat.

Bár amnesztiát ígért a forradalom résztvevőinek, az azt követő években mégis több száz embert ítéltek halálra, tízezreket pedig börtönbe zártak az 1956-os vétségek miatt. Nagy Imre kivégzésében is fontos szerepet játszott: Kádár ugyanis még akkor is ragaszkodott a volt miniszterelnök halálos ítéletének végrehajtásához, amikor azt a szovjet vezetőség már nem tartotta szükségesnek. Kádár a következőképp beszélt a megtorlás időszakárol: „Amikor a kivégzettek száma elérte a mi sorainkból elesettek, meglincseltek számát, akkor szóltam az elvtársaknak, hogy be kellene fejezni..."

1988-ban romló egészségügyi állpota miatt főtitkári pozícióját elvesztette, s bár névlegesen az MSZMP elnöke maradt, tényleges hatalmat már nem gyakorolt az ország fölött. 1989 áprilisában beszélt utoljára a Központi Bizottság előtt, az egyórás elszámolás zavaros, kevéssé érthető.

Kádárt 1989 július 6-án érte utol végzete. A volt diktátor halálát egy kísérteties, szimbolikus esemény övezi, ugyanis azon a napon hunyt el, amikor a Legfelsőbb Bíróság kihirdette Nagy Imre rehabilitálását. Németh Miklós volt kormányfő szerint Kádár halála előtt papot hívatott magához, hogy meggyónhassa vétkeit. Végső nyugalmat azonban sírjában sem lelt, földi maradványait többször is meggyalázták. 2007 májusában ismeretlen tettesek kihantolták csontjait, s testének medence feletti részét - beleértve a koponyát is - elrabolták.

Az 1956-os kemény megtorlás ellenére a Gfk Hungária Piackutató Intézet felmérése azt mutatja, hogy az 50 év feletti lakosság mintegy 80%-a visszasírja a gulyáskommunizmus éveit. A negyvenes éveit taposó válaszadók véleménye megegyezik idősebbekkel, mintegy háromnegyedük gondolja úgy, hogy boldogabbak voltak a rendszeváltás előtti években. A Medián és Hankiss Elemér felméréséből pedig kiderül, hogy Kádár az ország vezetésére legalkalmasabbnak bizonyuló történelmi személyiségek közötti versenyben dobogós - harmadik - helyet ért el.