A munkanélküliség gond, a pénztelenség nyomasztó, a feleslegesség érzése bosszantó – és milyen sokan vannak, akik tapasztalták már ezt.

Van, akit azért nem alkalmaznak, mert fiatal, van, akit azért, mert öreg, túl sokat tud, nem eleget, gyereke van, mások az elképzelései, nem elég proaktív személyiség, túl határozott és a többi. Az elutasítások közel annyira változatosak, mint egy jól megírt reklámszöveg, és az ember időnként röhög egy sort kínjában.

De… Munkanélkülinek lenni néha elég jó – főleg, ha egyedül van az ember. Lehet például semmit tenni naphosszat, pihenni, nyugodtan takarítani, nem kapkodva, végignézni az elöltöltős mosógép komplett programját (lenyűgöző dolog a technika), megtanulni fejből a tévéműsort, rendet rakni mindenhol, még a hátsó szekrényben is, amit évek óta gondosan kerülünk.


A munkanélkülinek nem kell rohannia sehova, úgysem várják sehol. Nem akarja senki ellenőrizni és nyomasztani mindenféle ostoba aprósággal. Nincs felelősség, nincs stressz, már ha nem azon idegeskedünk, hogy nincs munkánk, márpedig az idegeskedéstől nem lesz, úgyhogy felesleges. Órákat tölthet el motivációs levelek hazugságainak összehordásával, olvasással, az internettel, hülye videókkal és a dolgozó ismerősök képeinek nézegetésével.

Ha nincs munkája az embernek, hirtelen rengeteg ideje jut felkutatni a legolcsóbb boltokat, menő túlélési tippeket gyűjteni, szelektíven válogatni a szemetet (azaz a felét inkább megtartani, hátha jól jön még), kirakatokat nézegetni, amik mellett dolgozó korában csak úgy elrohant, kipróbálni minden ingyenes termékmintát, kuponokat gyűjteni és órákat sétálni a városban, bérlet híján.

A munkanélküli összekötheti a kellemest a hasznossal, és kipróbálhatja az összes méregtelenítő kúrát, úgyis csak az idénygyümölcsökre meg -zöldségekre lesz pénze, és ha már arra sem, akkor jöhet a nehezített léböjt-kúra forralt csapvízzel. Nagy hangsúlyt fektethet a testmozgásra, futhat a hitelezők, a postások és a főbérlők elől, mindezt teljesen ingyen.

Mennyivel izgalmasabb, mint egész nap egy irodában ülni, hétfőtől vasárnapig meleg ételt ebédelni, és folyton a bankba rohangálni a fizetésért. Valószínűleg ezért ilyen magas a munkanélküliségi ráta, hiszen csak jót akarnak nekünk. Csupa nyugodt és egészséges túlélőt szeretnének belőlünk faragni, hogy felkészülten érkezhessünk a nyugdíjas korba – mert nyugdíjunk már úgysem lesz.