Sok író van, aki nagyot alkotott a huszadik században, de nagyon kevés, akit tiszta szívből lehetett szeretni. Amit Bradbury írt az szépirodalom volt, a szó legteljesebb és legalapvetőbb értelmében.

Science-fiction írónak tartották, de műveiből szinte teljesen hiányzott a science, ezt végtelen humánum, emberség, és hit pótolta.

Legköltőibb műve talán az 1950-ben íródott Marsbéli krónikák. "Az emberiség a pusztulás szélén álló világát elhagyva a Marsra költözik. Az új kezdet reménye hívja, csakhogy ő magával hozza a régi félelmeit és vágyait is. Azonban a különös, új világ az ősi, kihalófélben lévő marslakókkal, és a hatalmas, vörös-arany sivatagokkal teljesen megbabonázza, beleszivárog az álmaiba, és örökre megváltoztatja az életét."

Több mint 30 kötete közül a Fahrenheit 451-et választotta ki François Truffaut 1966-ban, hogy elkészítse az újhullám egyik legkülönlegesebb (sci-fi!) filmjét a Jules és Jimből ismert Oskar Werner főszerepléséével.De sokan feldolgozták műveit, színpadra is alkalmazták több novelláját. Sok díjat mondhatott magáénak, például 1977-ben a rangos World Fantasy- díjjal tüntették ki az életművéért, 2000-ben a Nemzeti Könyvalaptól megkapta a legrangosabb amerikai szépirodalmi díjat, 2004-ben pedig az amerikai elnöktől vett át kitüntetést. Legutoljára 2010-ben jelent meg egy novelláskötete A Pleasure To Burn címmel, ami a Fahrenheit 451 univerzumához tartalmaz kísérő történeteket.

Több generáció meghatározó írója volt, és biztos hogy az is marad.

Legyen neki könnyű az Univerzum.