Megjelent a Gossip ötödik lemeze, ami jó hír a súlyos indie-diszkó rajongóinak, hiszen a mázsás szépség, Beth Ditto énekesnő mindig is gondoskodott a kalóriagazdag slágerekről.

Az A Joyful Noise című albumot beharangozó kislemez, a Perfect World hozza a szokásos slágeregyütthatókat, ugyanakkor a lemez egésze ötlettelennek, motiválatlannak tűnik. A korábbi Music For Men nyers, puritán punkdiszkója után ezúttal a nyolcvanas évek közepi pophangzást lőtték be, és alapvetően a New Order- és a Pet Shop Boys-féle intellektuális slágerekben gondolkodtak, amely nem lett volna rossz irány. 

Ugyanakkor az utóbbi időben sokan tettek kirándulásokat ebben a zenei tartományban, és egy meghökkentésre és bizarr karakterre építő formációnál ez a vállalás némiképp szerény. Nem rossz, de közel sem revelatív. A Perfect World mellett egyetlen igazán ütős slágert tudtak összehozni, a Move In The Right Directiont. Az is lehet, hogy az embert a New Order és Joy Division remisztenciák idegesítik igazán? Lehet. 

A Joy Division újrafelfedezése a kétezres évek közepi brit bandák sajátja volt, de a Gossip rossz ritmusban nyúlt ehhez a világhoz. Bár az némi vigaszt jelenthet, hogy a Beth Ditto szóló EP-je ennél sokkal kommerszebb, diszkósabb és ötlettelenebb. De az is lehet, hogy csak nagyon magasra tették korábbi lemezeikkel a mércét, különös tekintettel a 2009-es Music For Men című soul-punk-diszkó-féle extázisra… 

Világos, már ott eldőlt a lemez sorsa, hogy azzal a Brian Higgins-szel fogtak neki a munkához, aki korábban Kylie Minogue-gal, a Pet Shop Boys-zal és a Girs Aloud-dal is dolgozott. A lemez nélkülözi a több tonnányi TNT-vel felérő bomba slágereket, az olyanokat, mint amilyen a Heavy Cross, a Love Long Distance, vagy a Standing in the Way of Control voltak, ugyanakkor a csapat megőrizheti eddigi pozícióját, mert azért az A Joyful Noise bukásnak semmiképp sem nevezhető, sőt az is lehet, hogy ezzel az albummal érik majd el a legnagyobb kereskedelmi sikereiket. Még mindig szexi a produkció, csak már kevesebb benne a dög.