Vajon mire képest még Robert Pollard és csapata több mint ezer megírt szerzemény után? 2012 második Guided By Voices-lemezéből kiderül.
Amíg a 90-es években a Pavement jelentős hangszeres tudás, értékelhető énekhang, valamint a motiváció legcsekélyebb szikrája nélkül volt képes egekig magasztalt indie-rock ikonná válni, addig a Guided By Voices talán még ennél is tovább ment: mind a tartós felállás, mind az albumok közötti szokásos pepecselés, mind pedig a dal fogalma érvényét vesztette a Robert Pollard vezette (és leginkább vele azonosítható) formáció működésének kb. két évtizede alatt. Az együttesnek, noha már 1983 óta létezett, a befutásra egészen 94-95 környékéig kellett várnia, amikor azonban egy ma már klasszikusnak számító line-up, egy neves kiadóval való szerződés, és persze két tökéletes album (Bee Thousand, Alien Lanes) is összejött rövid idő alatt, s bár a GBV név egészen 2004-ig húzta, addigra már sem az összetétel, sem a zeitgest nem volt az igazi. Bár tizenöt sorlemez és majdnem ugyanannyi EP, valamint a legvisszafogottabb becslés szerinti mintegy háromszáz kiadatlan dal alapján teljesen érthető, hogy Pollard megfáradt kissé, igaz, a csapat feloszlása óta kiadott kb. 12 szólóalbuma pont az ellenkezőjéről árulkodik, akárcsak a 2010-ben, a klasszikus felállással újraindított Guided By Voices, amely már a második anyagát jelentette meg idén, ami ráadásul még nem is az utolsó.
Ha nem létezne a világon az idő nevezetű dolog, örülhetnénk, hiszen a 90-es évek közepének Guided By Voices-ára tényleg jóleső érzés visszagondolni, ám hiába szökik újra a fülünkbe a már jól ismert alulpolírozott, hanyag hangzás, nem nehéz észrevennünk, hogy 55 éves kor felé már a dalszerzői fogaskerekek sem úgy forognak, mint egykoron. Így pedig nem meglepő, ámde sajnálatos, hogy a GBV eddigi 2012-es kiadványaiban csak elvétve csillan meg a régen oly’ erősen ragyogó fény. Mind a minőség, mind a mennyiség problémája ez: manapság sajnos még egy Pollard-féle sztahanovista műhelyében sem születik annyi erős dal, amennyivel két albumot rendesen ki lehetne tölteni, így a friss Class Clown Spots A UFO (plusz az idén télen kiadott Let’s Go Eat The Factory) esetében is a jó-rossz mérleg inkább a negatív oldalra billen. A kevesebb több szabálya látszik itt érvényesülni, hiszen a lemez önmagában nem nyújt túlságosan maradandó élményt, néhány szerzeményét hallgatva azonban mégis az egekben érezhetjük magunkat: a furcsa mód pont a régi gitáros Tobin Sprout által írt két szösszenet (a Starfire és az All Of This Will Go) egyszerű, szívszorító melankóliáját minden valamire való dalszerző megirigyelhetné, de még maga a vezető is remekel egy-két szám erejéig (Jon The Croc + a címadó) - reméljük, több lesz majd az ilyen darabokból az őszre ígért következő korongon.
Ha nem létezne a világon az idő nevezetű dolog, örülhetnénk, hiszen a 90-es évek közepének Guided By Voices-ára tényleg jóleső érzés visszagondolni, ám hiába szökik újra a fülünkbe a már jól ismert alulpolírozott, hanyag hangzás, nem nehéz észrevennünk, hogy 55 éves kor felé már a dalszerzői fogaskerekek sem úgy forognak, mint egykoron. Így pedig nem meglepő, ámde sajnálatos, hogy a GBV eddigi 2012-es kiadványaiban csak elvétve csillan meg a régen oly’ erősen ragyogó fény. Mind a minőség, mind a mennyiség problémája ez: manapság sajnos még egy Pollard-féle sztahanovista műhelyében sem születik annyi erős dal, amennyivel két albumot rendesen ki lehetne tölteni, így a friss Class Clown Spots A UFO (plusz az idén télen kiadott Let’s Go Eat The Factory) esetében is a jó-rossz mérleg inkább a negatív oldalra billen. A kevesebb több szabálya látszik itt érvényesülni, hiszen a lemez önmagában nem nyújt túlságosan maradandó élményt, néhány szerzeményét hallgatva azonban mégis az egekben érezhetjük magunkat: a furcsa mód pont a régi gitáros Tobin Sprout által írt két szösszenet (a Starfire és az All Of This Will Go) egyszerű, szívszorító melankóliáját minden valamire való dalszerző megirigyelhetné, de még maga a vezető is remekel egy-két szám erejéig (Jon The Croc + a címadó) - reméljük, több lesz majd az ilyen darabokból az őszre ígért következő korongon.
67%
