Kifejezetten vízalatti életre tervezte a brit művész elképesztő szobrait. A világ különböző pontjain rendezte be a szoborcsoportokat, amelyek különlegessége, hogy a múzeumok helyett a tengerfenéken pihennek.
A művész, Jason deCaires Taylor Nagy-Britanniában született, és már fiatalkorában szoros kötődést alakított ki a tengerrel és a természettel. Rengeteg időt töltött búvárkodással Malajziában, a korallzátonyoknál. Szintén kamaszkorában kezdett el művészettel és grafitizéssel foglalkozni. Ennek a kettős szenvedélynek fantáziadús összekapcsolása tette végül híressé.
Óriási vízalatti installációival a mexikói partoktól, a Bahamákon keresztül, Nyugat-Indiáig ismertté vált. Mindenhol környezetbarát betonszobrokat helyezett el, amelyeket kifejezetten a kikötői életre tervezett. A mesterségesen kialakított élővilágot különböző fázisokban örökítette meg az elsüllyedésüktől kezdve. Hónapokkal vagy évekkel később már a természet által megmunkált, tengeri élővilággal, algákkal borított munkák voltak láthatóak a fényképeken.
Szombattól egy hónapon keresztül láthatóak egy New York-i galériában az alkotásokat nagyközönség elé táró fényképek, amelyeken Taylor legnagyobb munkáiból válogattak – a különleges kameraállásoknak köszönhetően olyan szemszögből, mintha a látogatók is a víz alatti kiállításon lebegnének. A galéria tulajdonosa, Jonathan leVine szerencsésnek mondhatja magát, hiszen a „színfalak mögötti” fényképekért a világ legérdekesebb stúdiólátogatásán vehetett részt a művész kíséretében.
A szoborcsoportok és a műveket megörökítő fotók elfelejtett civilizációkat és lesüllyedt világokat idéznek. Főként ezek leghíresebbjét, az Atlantiszt és az őt körülvevő mítoszt juttathatják eszünkbe a képek. A Platóntól származó legenda szerint a sziget egy természeti katasztrófa következményeként süllyedt el. Egészen a XX. századig húzódik a vita, hogy csupán egy politikai utópiáról vagy egy Atlanti-óceán mélyére süllyedő civilizációról van szó.
via This Is Colossal
