A legendás humorista 1936. július 2-án, Hoffmann Gézaként látta meg a napvilágot.

Tanulmányait szülőföldjén, Kőbányán kezdte meg. Miután megszerezte az érettségit, a Színművészeti Főiskolára jelentkezett, ám harmadszori próbálkozásra sem nyert felvételt a hallgatók közé. Így került a Kőbányai Porcelángyárba, ahol mintegy öt éven keresztül porcelánfestéssel foglalkozott.

Gyári munkásként sem fordított hátat a színjátszásnak, beiratkozott Rózsahegyi Kálmán Színiiskolájába, s a kőbányai téglagyár színjátszó csoportjának is oszlopos tagja volt. Szendrő József 1960-ban figyelt fel az akkor 24 éves fiú tehetségére, s a debreceni Csokonai Színházhoz szerződtette őt. Mindössze három évet töltött a vidéki városban, s a fővárosba visszatérve az Országos Rendező Irodától kapott engedéllyel, immár humoristaként szórakoztatta a közönséget.

Első emlékezetesebb alakítása a Magyar Rádió 1968-as szilveszteri műsorában hangzott el. Egy évvel később a Mikroszkóp Színpadhoz szerződött, ahol önálló fellépő esteket is vállalt, s az ezekről készített hanganyagok többsége később aranylemezzé vált. 1983-tól a Magyar Kamara Színház tagja, ahol – egy szívinfarktust követő hosszabb lábadozás után – egészen haláláig színpadra lépett.

A mintegy ötszáz bemutatót megért Hofélia című önálló estjével rendkívül nagy siker aratott a közönség körében, csakúgy, mint az 1987-től játszott Életem bére produkcióval. Egyéni stílusa és sajátos humora végett sokan a valaha volt legnagyobb magyar humoristának tartják, szállóigévé vált mondásai ma is mosolyt csalnak tisztelői arcára.

„A lét határozza meg a tudatot. Ha megisszuk a lét, a tudat elszáll”

„A fociban az a lényeg, hogy a labdát, ahhoz passzold, akin ugyanolyan színű mez van, mint rajtad. Ja! És futni kell! A vízilabdában ezt már rég kitalálták: aki nem úszik – megfullad.”

"Az igazságból elveszett az "i"!"