Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Rádió
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Rádió
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció
Viszonylagos beérés

Viszonylagos beérés

Judák Bence a szerző friss bejegyzései 2012. 07. 14.
A lengyelek Kolorádó-fesztje idén is üt
2019-04-16 22:00:49

Ár-érték arányban talán nincs is jobb lehetőség a régióban a lengyel OFF fesztnél, ahol idén is találkozik

Csókok lefekvés előttre
2016-09-21 13:32:24

Idén már másodszorra jelentkezik nagyobb lélegzetvételű lemezzel a Junior Boys, a kanadaiaknak pedig még mindig

Egy percre elvesztettem magam
2016-09-16 12:25:02

Nem láttuk sem Kings of Leont, sem a Major Lazert, de nagyon jól éreztük magunkat a 2016-os berlini Lollapalooza

Emberies ösztönök
2016-09-07 09:33:51

Novemberi koncertje előtt pont jókor jött a Glass Animals új stúdiólemeze, amin a fiúk megmutatják, hogy

további bejegyzések a szerzőtől »

A Cribs sosem volt valami jó zenekar, a legújabb albuma alapján azonban lehetne. Kár, hogy az In The Belly Of The Brazen Bull nem köti le végérvényesen a figyelmünket.

Meglehetősen kacskaringós utat kellett bejárnia a brit The Cribs legénységének, amíg elkészítette – és most lelőjük a poént – eddigi legjobb lemezét. A csapat 2004-es bemutatkozásának Pavementesen és Strokes-osan lo-fis kilengései talán a 00-ás évek garázsreneszánszához már későn érkeztek, és mire a 2007-es, igazi befutást hozó Men’s Needs, Women’s Needs, Whatever a boltok polcaira került, az angolszász gitárzenekarok már épp az utolsókat rúgták. Ekkor égi segítségként érkezett a The Smiths gitárosaként elhíresült Johnny Marr, akivel teljes értékű tagként nem csupán egy rakás koncertet, de még egy stúdióalbumot is összehozott a három Jarman testvér, és bár a 2009-es Ignore The Ignorant sem mutatta sok jelét annak, hogy dalszerzőileg benőtt volna a wakefieldi srácok feje lágya, így harminc körül, ötödik nekifutásra csak sikerült valami maradandó(bba)t alkotniuk.


Ebben persze nem csak a zenekar tagjainak a keze volt benne, hanem annak a két szakembernek is, akiknek az In The Belly Of The Brazen Bull hangzását is köszönhetjük: a tagok egyrészt azzal a Dave Fridmannal kooperáltak, aki (a Flaming Lips, a Mercury Rev és az MGMT lemezei mellett) a Weezer kiváló Pinkerton nevű korongján működött közre, másrészt pedig azt a Steve Albinit választották társproducernek, aki egy sereg formációnak mutatta meg a zaj felé vezető ajtót (Nirvana, Cloud Nothings, Slint). E nevek ismeretében pedig könnyedén elképzelhetjük, hogyan is szól a legújabb korong: a csapat ugyan eddig sem vetette meg az erősítők használatát, most azonban tényleg reszel minden, a bármiféle ártalmas produceri beavatkozástól mentes, és jellegzetesen Albinis illetve Pinkertonos sound (dobok hátul, zajos gitár, cicomázatlan ének) igába hajtása pedig csak a brit testvérek tökösségét támasztja alá. Mindennek a tetejébe úgy tűnik, az új hangzás a dalszerzői motort is felpörgette, a lemez első 9-10 száma ugyanis még annak ellenére is kifogástalan, hogy sosem gondoltuk volna, hogy egyszer majd egy Cribs-kritikában használjuk ezt a szót. Ezért is szomorú, ahogyan a végére leül a korong. Eleve furcsa, hogy az utolsó néhány darab szünetmentesen van egybefűzve, de ez még nem is lenne akkora probléma, ha a dalok megütnék mércét, ám sajnos nem teszik, ráadásul a hátsó harmad visszafogottabb, akusztikus vonásai is csak bezavarnak a képbe. Ha összedobtak volna egy tízszámos anyagot a legjobb darabokból, semmi gond nem lenne az In The Belly Of The Brazen Bullal, így viszont még Ryan Jarman üvöltései és a tényleg markáns megszólalás ellenére sem tudunk úgy visszagondolni a lemezre, ahogyan a srácok szerették volna.

 
74%

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Anglia Zene The Cribs

Ajánlott bejegyzések:

  • Harminc éves az Orfeo zenekar Harminc éves az Orfeo zenekar
  • A tehetség a legnagyobb boldogság A tehetség a legnagyobb boldogság
  • Az év kiadójának választották a BMC Recordsot Az év kiadójának választották a BMC Recordsot
  • A 10 legjobb dal 2020-ból A 10 legjobb dal 2020-ból
  • A nagy titok: az idő ritmusa A nagy titok: az idő ritmusa

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpart.hu/api/trackback/id/tr247908918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

Hallgasd a Kultúrpart műsorát a Trend FM-en! Minden szerdán 16-18h között várunk benneteket!

trendfm_logo_subhead.jpg

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. Megjöttek a meztelen hősnők
  4. A 10 legütősebb drogos film
  5. A forradalom egy holland fotós szemével
  6. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  7. Meztelenség és anatómia
  8. Meztelen fővárosiak
  9. Készülőben a nagy meztelen album
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Produkció
  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása
Dashboard