Koncert után és vihar előtt Kárpáti Józseffel, a Quimby fúvósával beszélgettünk élőzenéről, spontaneitásról és a közönséggel való interakcióról.
A Quimby nem tartozik zeneileg a Balaton Sound fő profiljába. Mennyire készültetek máshogy, mennyire más itt a közönség, mint általában a fesztiválokon?Egyensúlyt teremthet, ha van helye a Soundon egy ilyen produkciónak is, mint a mienk. Jó dolog, ha van olyan zene is egy fesztiválon, ami elüt a fővonaltól.
Ez azt jelenti, hogy a koncerten megpróbáltátok azokat is megszólítani, akikhez nem a ti zenétek áll a legközelebb?
Pontosan. Lehet, hogy valaki éppen ezen a fesztiválon szembesül azzal, hogy a mi zenénk bár eltér attól, amit általában hallgat, mégis élvezhető. A Soundon az elektronikus zene és DJ szettek helyett mi élő zenét játszottunk, többféle hangszerrel, ami egyértelmű, hogy máshogy hat. Mindig a koncerttől függ, hogy mennyire tudjuk megnyerni a közönséget. Mi is úgy tudunk alkalmazkodni, ha látjuk milyenek, és hogy reagálnak.
Mennyiben volt más az ingyenes Belvárosi Fesztiválon, a Fishing On Orfűn, vagy a Soundon játszani?
Nagy különbség volt a fellépések közt, de csak konkrét koncerteket tudok jellemezni, általánosságban erről nehéz beszélni. A Belvárosi Feszt például egy nagyon nagy megjelenés, hiszen ott hatalmas közönség előtt mutathattuk meg magunkat. Olyanok is jönnek, akik amúgy nem vennének jegyet egy koncertünkre. Sokszor, ha kevesebb is az ember egy koncerten, mégis jobban befolyásolják a zenénket, mint egy nagyobb tömeg. Amit egy kisebb közönség visszasugároz, arra tudunk reagálni. Az elkapott reakciókra ki tudunk nyílni, és új irányokba menni. Ez a közvetlen visszhangja a zenénknek, amit abban a pillanatban kapunk meg, nem úgy, mint egy utólagos kritikát…
Hogy született meg a döntés, hogy idén ezen a fesztiválon is fellépjetek?
A fesztiválszervezőktől érkeznek a felkérések, az ő elképzelésük alapján alakul ki a fesztiválok fellépő listája, a line-up. Meghívtak, és úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk ezt a szituációt. Most, közvetlenül a koncert után azt kell, hogy mondjam, jó volt itt játszani. A kaland bejött: nagyon jó feelingje volt ennek a fesztiválnak.
Említetted, hogy a közönség reakcióinak függvényében sokat változtattok a programon. Jól működik az együtt zenélés? Ennyi év után mennyire tud spontán lenni a csapat?
Elég jól megérezzük egymás rezdüléseit. Nagyon fontos nálunk, hogy odafigyeljünk arra, mi történik körülöttünk. Ezt próbáljuk maximálisan érvényre juttatni. Ez egy titokzatos viszony, és kollektív dolog.
Nemrég forgattatok egy élőzenés klipet a Legyen vörös című számotokhoz, amiről a Kultúrparton is írtunk. Milyen volt zenészként egy nem szokványos, kísérleti filmes projektben részt venni?
A stáb nagyon felkészült volt. A körülményeket is meg tudták teremteni ahhoz, hogy úgy lehessen élőzenét produkálni, hogy közben felvétel készülhessen. Mindenki érezte, hogy itt különleges dolog születik. Fantasztikus volt, hogy te csinálhattad a saját dolgodat, nem kellett bizonyítanod semmit, nem kellett előírt dolgokat játszanod, csak magadat adhattad. Volt egy kiváló rendező, akinek nem csak az elképzelése volt jó, hanem meg is tudta azt valósítani. Sok olyan felvétel is készült, ami nem került bele a klipbe, de fantasztikus az anyag. A precizitás, ahogy a stáb és a rendező dolgozott az, ami ahhoz kell, hogy jó zenét lehessen csinálni.
Van lehetőség arra, hogy ezekből a megmaradt részletekből összerakjatok egy nagyobb filmet?
Persze. Van erre vonatkozó tapasztalatunk, és próbáljuk összegyűjteni azokat a felvételeket, amiken érvényesül az az elgondolás, amiről az előbb beszéltünk. Így az élő zene valamilyen szinten mégis megörökíthető lenne.
