Eltekintve attól, hogy a nagy klasszikus alkotások mellett néha határesetnek számít rengeteg emberi termék, tágabb értelemben a művészet általános fogalomként használható az összes teremtő szándékra, amit emberi törekvés mozgat.
Még akkor is, ha evel a szemlélettel nem tudunk teljesen azonosulni és a művészet lényét a lehető legszűkebb módon értelmezzük. A század művésze a termelő ember. Az aberrált. A korszerű. Az üres zsibbadó.A káosz prófétája. A mindenből alkotó: kávéból, pirított kenyérből, szalámiból. A semmitmondó, aki hasonló jellemzőkkel rendelkező társadalmat igényel, amely beadja a derekát a fluxus ''áramlásának '', elmosva a határokat a mindennapi élet és a művészet között. Talán a század művésze ennek a kettősségnek a harmóniájára törekszik.
A művészet ősidők óta e harmónia keresése körül bolyong, és ez rengeteg kérdést feltételez: mi más a harmónia, ha nem valamely eszmének és a mű anyagi hordozóinak helyes aránya? Hogyan lehet összemérhetetlen dolgokat, eszméket, anyagokat egyensúlyba hozni? Természetesen a század ''harcosait'' ezek a kérdések nagyonis foglalkoztatják, de nehéz megálapítani, hogy Leonardo Mona Lisája és a szalámi között felmerülhet-e bármilyen aránykérdés.
Íme néhány rendhagyó Mona Lisa reprodukció: a hamisan mosolygó nő szalámiból, kávéscsészékből, vonatjegyekből, Red bull dobozokból, régi számítógép alkatrészekből és egyéb szokatlan tárgyakból:
Mona Lisa kávéscsészékből. A 20x13 méter nagyságú képet nyolc fő három óra alatt rakta ki, több mint 3.600 csésze kávé, valamint közel 600 doboz tej felhasználásával.
A több mint 320.000 darab régi vonatjegyből kirakott Mona Lisa három hónap munkát igényelt. (Japán)
Az ételművészeket sem hagyta hidegen Leonardo da Vinci. Rízsből, tofuból, valamint szalámiból formálták újra a nagy klasszikust. (Oroszország)
A Red Bull még Mona Lisának is szárnyakat adott. 1997 óta a vállalat számos versenyt tart különböző városokban, melyekre az energiaital dobozából készített műalkotásokkal lehet benevezni.
Az Asus számítógépgyártó cég tisztelgése Leonardo da Vinci előtt vagy hatásvadászat, marketing fogás? Régi alaplapokból készült reprodukció. (Tavjan)
Ez a sokolodalú művészet igen színes és csábító, de élhetetlen világba vezet. Mindenki művész, minden művészet: ha pedig ez így van, akkor mi szükség van egyetemi művészképzésre? Hogy valóban kulturális változásról, visszafejlődésről van itt szó vagy csupán kreativitás-túltengésről, nehéz volna megállapítani. Addig is alkossunk Mona Lisát!