A magyar helyszíneken készített fotósorozat képei látszólag meghazudtolják a gravitációt. Az ábrázolt terek kiválasztása egy kérdés körül forgott.
„Hol jártál utolsó álmodban? Egy erdőben, a városban vagy az iskoládban? ” – tette fel a kérdést Nemcsik Dávid barátainak, mikor elkezdett dolgozni a Lebegés címre hallgató projektjén. A felvételire készített munkája a kapott válaszok alapján vezet körbe a legkülönbözőbb magyar helyszíneken: egy parkolóháztól, panelházakon keresztül, a fővárosi Egyetem térig.
„Szeretném bemutatni, hogy az emberek képesek lebegni, ha igazán szeretnének” – mondta el a fiatal tehetség. „A fotók mágikus és misztikus helyzeteket ábrázolnak. Olyan testhelyzetben lebegnek a modellek, mintha éppen elalvás előtt lennének.” Hozzátéve, hogy a kicsavart alakok akár a magasból zuhanó testekre is emlékeztethetnek minket. Álmainkban persze a kettő nem zárja ki egymást: zuhanhatunk a sötétbe, és pár perccel később már a légüres térben lebeghetünk.
A fiatal fotóművész sorozata a legnagyobb művészeti érdekességekkel foglalkozó nemzetközi oldalakat is bejárta július folyamán. Reméljük, a magyar fotós ismertsége csak növekedni fog, és legközelebb egy német portál (langweiledich.net) sem fogja összekeverni Bulgáriát Magyarországgal, amikor David Nemcsikről ír.
