Ikonikus képsorok: légicsata a Hoth bolygó jeges felszínén. Lucas mester profetikus víziót vázolt: lehet, hogy a nyugati világ első XXI. századi háborúját a sarkkörön vívja meg.
Kérdés, mi rejtőzik a jég alatt...
A sarkvidék kultúrtörténeti szempontból mindig romantikus helyszínnek tűnt, gondoljunk csak a filmtörténet első antropológiai dokumentumfilmjére, a Noanouk az eszkimóra, vagy Vincent Ward drámájára, Az emberi szív térképére, nem beszélve a heroikus útleírásokról, felfedezők beszámolóiról. Ám úgy tűnik, fogyóban a jégsapka, és a forrófejű ember ahelyett, hogy megpróbálná valahogy megállítani a pusztulást, inkább előnyt próbál kovácsolni – a katasztrófából. Már most bebizonyosodott: nem fog menni.
A globális fölmelegedés egyik következményeként gyorsuló ütemben olvad az Északi-sarkvidék jégpáncélja, megkönnyítve a mélyben rejlő ásványkincsek elérését és kiaknázását. Az Arktisszal határos öt állam évek óta vitázik arról, kihez tartozik az Északi-sark. A tét nem kevesebb, mint irdatlan kőolaj- és földgázkészletek, értékes érclelőhelyek birtoklása, valamint a jövő hajózási útvonalainak ellenőrzése. De sokan úgy vélik, nemcsak kincsek rajtőznek a mélyben, hanem halálos mikróbák, sőt, sok-sok metán is.
Némi éllel mutatták be a híradók a napokban a jegesmedve-jelmezbe öltözött Greenpeace-aktivistákat a Shell kutak tetején – mit balhéznak ezek már megint? – gondolhatnánk. Azonban a sarkvidéken történő folyamatok Európát sem fogják hidegen (!) hagyni. Nemcsak azért, mert az óceánok partján élők migrációja megindul, ha a tengerszint emelkedni kezd, de azért is, mert ha felolvad a sok millió éves mirelit, különös dolgok történhetnek. Az Észak-Atlanti országok esetleges fegyveres konfliktusa, és annak gazdasági-politikai hatásai elképzelhetetlen armaggedon-szcenáriót hozhatnak, ám van ennél rosszabb is: az USA Berkeley Laboratóriumának tudósai szerint a nagy tenger alatti metán felszabadulások túlterhelhetik a Jeges-tenger azon képességét, amellyel az erős üvegházgázt csökkenti. Azt pedig elképzelni sem lehet, hogy milyen mikroorganizmusok, baktériumok, vírusok éledhetnek újjá a történelem előtti hibernációból.
Az Egyesült Államok földtani szolgálatának adatai szerint az Arktisz alatti tengerfenék 90 milliárd hordó (1 hordó = 159 liter) kőolajat rejt magában; ez 13 százaléka a Föld ismert, hagyományos technikával kiaknázható olajkészletének. Szakemberek azt is feltételezik, hogy a sarkvidék alatt található a világ földgázkészletének 30 százaléka. A fenti ásványkincsek kétharmada orosz fennhatóság alatti területen található. Jelentős mennyiségű ásványkincset rejtenek az Egyesült Államokhoz, Kanadához és Grönlandhoz tartozó területek, továbbá azok a partoktól távoli térségek, amelyeknek hovatartozása még vita tárgya.
A sarkvidéki olajfúrás technológiája a szélsőséges időjárási és talajviszonyok miatt sokkal drágább, mint enyhébb éghajlatú tájakon. Ezenkívül környezetvédők attól tartanak, hogy egy esetleges baleset (olajszennyezés) súlyos következményekkel járna a rendkívül érzékeny ökoszisztémára nézve - írta a bécsi Der Standard.
Az Arktisszal határos országok északi területei a szénhidrogének mellett számos egyéb ásványkincset rejtenek: horganyt, nikkelt, szenet, uránt, ezüstöt és aranyat. E természeti kincsek birtoklásáért és kiaknázásáért évek óta vita folyik az érintett államok között. A Hans-szigeteken Dánia és Kanada "veszekszik", a világhírű Kenneth Roberts regényből ismert Északnyugati-átjáró és a Beaufort-tenger pedig Kanadát és az Egyesült Államokat osztja meg, míg az Északi-sark és a Lomonoszov-hátság elhatárolása kapcsán Oroszország, Dánia és Kanada kapott hajba egymással.
A tét az ásványkincsek mellett a fölmelegedés nyomán jégmentessé váló hajózási útvonalak fölötti ellenőrzés. 2005 óta minden nyáron olyan meleg volt a levegő az Arktisz térségében, hogy Kanada északi partvidékén, valamint Alaszka partjain elolvadt a jégpáncél. Ennek köszönhetően északon is körülhajózhatóvá vált az amerikai kontinens. Azóta több mint 30 teherhajó választotta ezt az útvonalat. A folyamat nagyon látványos: a napokban bejárta az internetet az a videó, amelyen egy kis motorcsónakot kapott el egy lezúduló jéglavina következtében keletkezett cunami. A legénység csodával határos módon megúszta, de ha ilyen ütemben olvad a jég, sokkal nagyobb katasztrófákra kell számítanunk.
Oroszország északi partvidékére is hasonló helyzetben vár, sőt, egy felmelegedő Szibéria sem jönne rosszul a szuperhatalomnak. Ha jégmentessé válik az Észak-Európát a Bering-szorossal összekötő Északkeleti átjáró, akkor ezen az útvonalon lehet például kőolajat szállítani Oroszország nyugati részéből Ázsiába. Az első orosz szupertanker 2011-ben tette meg az utat a Bering-szoros érintésével Thaiföldig. Az átjárók fölötti ellenőrzés azonban vita tárgyát képezi. Kanada és Oroszország egyaránt saját felségvizei részének tekinti a nyugati, illetve a keleti útvonalat, míg a többi állam szerint azok nemzetközi hajózási útvonalnak minősülnek.
Külön "mérkőzés" színhelye az amerikai Alaszka és a kanadai Yukon szövetségi terület partjai mentén elterülő Beaufort-tenger. A Washington és Ottawa közötti vita évek óta arról folyik, hol húzzák meg korrekt módon a határt a tengerfenéken, vagyis kinek a birtokát képezze az a 21 ezer négyzetkilométer, amely gazdag kőolaj- és földgázmezőket rejt magában.
A viszály hátterében nem csupán a hatalmas szénhidrogénvagyon áll, hanem stratégiai érdekek is. Kanada "arktiszi szuperhatalomnak" tekinti magát, ebből kiindulva vágott bele tavaly egy katonai kiképzőközpontnak a létrehozásába Nunavutban, amelynek profilját a "sarkvidéki hadviselés" képezi. Kanada évek óta olajat termel ki annak a természetvédelmi területnek a közvetlen közelében, amely az Egyesült Államokban az "arctic drilling" kérdéséről zajló éles belpolitikai vita középpontjában áll. Az ottawai kormány legutóbb májusban adott ki új koncessziókat a yukoni olajhomokmező kiaknázására.
A kanadai és az amerikai kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy vitájukat a folyamatban lévő tárgyalásokon fogják rendezni. Megoldás azonban egyelőre nincs a láthatáron.
Egyetértés van viszont Kanada és az Egyesült Államok között az esetleges külső fenyegetést illetően. Mindkét állam hadserege részt vett idén áprilisban azon a Norvégiában rendezett hadgyakorlaton, amelynek feladata egy északi-sarkvidéki háború szimulálása volt. Szinte ugyanebben az időpontban hasonló célú manővert hajtottak végre orosz fegyveres erők is. Nekik nagyobb rutinjuk van ebben, gondoljunk csak Eisenstein halhatatlan filmjére, a Jégmezők lovagjára:
Csak remélni tudjuk, hogy a történelem folyamán először a józan ész győz a kapzsiság felett, különben ez az ember által szinte lakatlan, ámde számos csodálatos faj otthonául szolgáló különleges világ a semmivé lesz... és jó eséllyel mi is megyünk: a kontinentális levesbe.
