Július 27-én, pénteken 19 órakor került sor Losonczi Béla ''re-creatio'' című képzőművészeti kiállításának megnyitójára a marosvásárhelyi Múzeum Kávéházban.A marosvásárhelyi származású művész a mély barnáktól, a meleg okkereken, narancsokon, bíborvörös geometrikus formáin keresztül kíván átfogó képet mutatni a betegség előtti és utáni állapotáról: a jobb oldalára megbénult művész a stroke-ja után megújult erővel fogott ismét alkotásba, újratanult bal kezébe helyezve sorsát. A kiállítás augusztus 27-ig látogatható, naponta 8–22 óra között.

Életútja szinte lüktet a festményeiben: szinte kitapintható, megtapasztalható a ''visszakapaszkodás'' folyamata a szögletes darabokon át. Rendezett struktúrában, párhuzamos vonalakból, átfedésekből, elágazásokból és egymásba kapcsolódásokból megalkotott sajátos világában. Noha a mindennapi nyelvünkben a ''megtapasztalni valamit'' kifejezés arra utal, hogy mélyen és teljesen részt veszünk egy-egy folyamatban, mégis Losonczi alkotásai láttán tényleg azt tapasztaljuk, hogy benne vagyunk helyzetében, részesei vagyunk a talált deszkatárgyak fizikai valóságának, holott a valóságban nem vagyunk képesek érzékelni ezeket a tapasztalatokat,tudatállapotokat, hangulatokat, megérzéseket, emlékjeleket, felismeréseket, gondolatokat.



Mégis szert tehetünk egy alvilágba alászálló, pokoljárta ember életbe visszakapaszkodó, visszaköltöző fizikai jelenlétéről, jelenlétének kézzelfogható csodáiról a Múzeum Kávéház hófehér falain. Hisz ''szervezés nélkül nincs művészet. Ő azzal kezdte, hogy újratanult rajzolni a másik kezével. Majd folytatta ott ahol abba hagyta''- nyilatkozta a kiállítás megnyitója, Bob József képzőművész, Losonczi Béla régi barátja.


A budapesti MAMŰ galériában elhangzott kiállításmegnyitón Novotny Tihamér szerint: ''nemcsak a művész, az alkotó személyisége teremtődik itt újjá ezekben a festett objektekben, de valamilyen érthetetlenül érthető vagy inkább enigmatikus módon maga a geometrikus absztrakt művészet stílustörténete is. Tatlintól Malevicsig, Kassáktól Schwittersig, Moholy Nagy Lászlótól Barcsay Jenőig, Korniss Dezsőtől Vajda Júliáig, Péri Lászlótól Bálint Endréig, Konok Tamástól Bachman Gáborig, Gáyor Tibortól Kis Tóth Ferencig, Aknay Jánostól Bereznai Péterig, Szikora Tamástól Nádas Alexandráig úgy nyílnak itt egymásba az ablakok, hogy mindig s legfőképp: csak Losonczi Bélát látjuk. És ez már önmagában véve is maga a meggyőző, felfrissítő csoda.''

Losonczi Béla világában egyszerre jelen van az ősi és az újszerű, mégha munkáit nem illetik címek, csupán évszámok. Rávilágít arra, hogy ha a küzdelem önmagunkért végtelen is, mindig vannak állomások, lehetőségek, új és friss hullámok, amelyek megerősítik, vagy éppen eltántorítják az egyént az alkotástól,életbenmaradástól. Losonczi Béla újjászületett, majd magába költözött. De fizikai, lelki értelemben életében hányszor születhet újjá az ember? Egyszer, kétszer, többször, sokszor?