„Budapest nyáron sokkal szabadabb” – szól a dal, amit ebben az esetben úgy kéne kezdenünk, hogy „Budapest fentről sokkal...”
Milyen lehet Budapest az angyalok szemszögéből? Vajon, ha láthatnánk mindennapjainkat onnan, ahonnan ők néznek minket, meglátnánk-e valódi önmagunkat, vagy legalább kirajzolódna-e városunk valódi és teljes arca?Van egy barátom – örülök, hogy ezt mondhatom: barátom -, Komjáthy István, avagy Komi Kite, aki szenvedélyesen kutatja, keresi azt a nézőpontot, azt a szemszöget, amiből nézvést mindez, ami minket itt körülvesz, ami körbefolyik és körbelángol, egészen egyszerűen más. Másként szép, másként elgondolkoztató. Más perspektíva, amely a megszokott szemszög által lehatárolt tudat számára másképpen való nyitásra ad lehetőséget. Ő ihlette, tehát róla is szól ez az írás.
Sárkányos körökben teljesen egyértelmű, hogy „kiteozás” alatt azt kell érteni, amikor az ember papírsárkányt reptet. Legtöbben arra a kis deltoid alakú, színes nejlon-farokkal megtoldott papírsárkányra emlékszünk, ami valami homályos, gyermekkori álomból még ugyan feldereng, de több nem ugrik be, többre nem is nagyon gondolunk. Aztán vannak a beavatottak, akik felnőttkorukban sem röstelltek kissé gyermeknek maradni, és ahogy családjuk lesz, gyerekeikkel együtt játszva újra felfedezik a sárkány-eregetés szépségeit. Végül pedig az elhivatott sárkányosok, akik maguk építik, maguk reptetik, fejlesztgetik sárkányaikat, s gyermekükkel (néha nélkülük is) időt és energiát nem kímélve élnek szenvedélyüknek. Mert ez bizony szenvedély. Barátom, indiánnevén: Komi Kite, valamikor 2008 tájékán ötéves kislányának épített először sárkányt. Mivel bringával járnak, rájött, hogy egy könnyen szállítható, kislányhoz illő sárkány kell, legyen tehát kicsi és lehetőleg összecsukható. Hosszas tervezgetés következett, végül egy megvilágosodással felérő pillanatban megszületett a „Muslinca” fedőnévre hallgató kicsinyke kite, amiből azóta 27 országba került nem egy példány.
Emlékszem azokra az időkre, amikor feltalálója a magyar szabadalmi hivatallal bíbelődött, hogy le tudja védeni, apró, ám mint később kiderült annál zseniálisabb ötletét. Sajnos, saját tapasztalatból mondhatom, kishazánkban a szellemi javakat még nem igazán becsülik meg. Hogyan is várhatnánk, hogy az anyagaikat tiszteljék és a lelki értékeket pedig felismerjék mindaddig, amíg egymás leleményes elméjének csodálatos ötleteit nem becsüljük? Vajon miért volt oly sok magyar feltaláló és Nobel-díjas? Fájóbb a kérdés: legtöbbjük miért nem maradt itthon? Nem lehet mindent csak és kizárólag a pénzre és a történelemre fogni. Tisztelni kell egymásban a szellemet, annak hatalmas erejét.
Én például rajongok azért, ahogy Komi Kite barátom mesél arról, hogy miképpen szerelte össze az analóg fényképezőgépet egy vezeték nélküli kapucsengővel, hogy a feldobott kite-szemszögéből tudjon fotókat készíteni Budapestről. Ez volt a hőskor, amikor még leesett, és kinyílt, és megégett a film. Aztán különböző különleges kamerákat forgalmazó cégek – nagy szerencsénkre – voltak elég bölcsek, meglátták a fantáziát Komi Kite-ban és adtak neki pár új, profi, kisméretű kamerát. Ezekkel a különleges készülékekkel, egyedi tervezésű sárkányaival, elkezdett egyre különlegesebb fotókat készíteni. Délelőttönként asztalosokat tanít egy ipari középiskolában, aztán ha délután ideje engedi, feldobja Budapest egére kicsinyke sárkányait, reptet és fotózik. A kreatív rekreációnak sok módja lehet, ez például igen figyelemreméltó. Ahogy szikrázó szemekkel meséli nekem: „Felfele eregetek, felfele nézek, hogy tisztán láthassam, mi zajlik idelenn” – arra gondolok, kétségtelenül így lehet. Sokszor felfele kell tekinteni, hogy megértsük, mi minden is történik itt körülöttünk és velünk.
Komi Kite honlapja itt érhető el.
