Angol és japán kutatók megállapították, hogy bár a sarki jégtakaró olvadása részben természetes ciklikus folyamat, minimum 70%-ban mégis az ember tehet az emelkedő tengerszintet eredményező környezeti problémáról.
A Nemzeti Hó- és Jég-Adatközpont (National Snow and Ice Data Center, NSIDC) mérései alapján a kutatók kimutatták, hogy az arktiszi jégtakaró minden évtizedben 12%-kal csökken. 2007-ben és 2011-ben mérték eddig a legkisebb jégtakarót az elmúlt évtizedekben. A jégolvadás már magában is globális probléma, de a tengerszint növekedését is eredményezi, amelynek hatására a tengerparti városok víz alá kerülhetnek.
A Readingi Egyetem és a Japán Tengeri Földtudományi és Technológiai Ügynökség (JAMSTEC) tudósai elemezték az 1979 óta összegyűjtött műholdas adatokat, és arra jutottak, hogy az azoknak az Arktisz feletti szeleknek (arktiszi oszcilláció, AO), amelyek a természetes jégolvadásért felelősek lehetnek, ezúttal meglepően kevés befolyásuk volt a környezeti jelenségben.
Az atlanti oszcilláció (AMO) egy több évtizedes, ciklikus jelenség, az észak-atlanti vízfelszín hőmérsékletének hosszú távú ingadozásáért felelős. Minden 65-80 évben ismétlődik. A 70-es évektől éppen melegedő fázisban van, de ez is nagyon kevéssé befolyásolja a jégolvadást. A kutatók maximum 30%-ban teszik felelőssé a környezeti problémáért – de az is lehet, hogy csupán az olvadás 5%-a „szárad a lelkén”. A maradék minimum 70% a mi hibánk.
„Bár a természetes jelenségek nagy szerepet játszanak az arktikus jégtakaró olvadásában, a felelősség nagy része, 70%-tól akár 90%-ig a miénk, embereké, és ez az üvegházhatást okozó gázok légkörbe juttatásának köszönhető” – magyarázza a tanulmány vezetője, Jonny Day.
Forrás: The Explorer World
