Két életnagyságú, egyenként körülbelül öt tonnás oroszlánszoborra bukkantak a törökországi Karakizban. A régészek egyelőre nem tudják bizonyosan, mi lehetett a faragott kőtömbök rendeltetése.
A két, hozzávetőleg öt tonnás oroszlánszobrot Törökország területén találták, s a régészek tanácstalanok azt illetően, vajon milyen szerepet tölthettek be egykor. Az egyik elképzelés szerint a Kr. e. 1600 és 1400 között készült kőfaragványokat szentnek vélt források megjelölésére használták. Az élethű nagymacskákat a hettiták készíthették, kik akkoriban hatalmas birodalmat tartottak uralmuk alatt ezen a területen, s minden bizonnyal az előhegységek környékén portyázó ázsiai oroszlánokról mintázták a szobrokat.
Geoffrey Summers, a közel-keleti Műszaki Egyetem szakembere, valamint Erol Özen kutató az American Journal of Archaeology által publikált tanulmányban kitérnek arra, hogy az itt ólálkodó oroszlánok lehorgasztott fejjel jártak, amint az a faragványokon is jól kivehető.
A két szobor között stílusbeli különbség fedezhető fel, ami nagy valószínűséggel annak köszönhető, hogy más-más mester készítette őket. A Karakiz faluban talált gránitfaragvány hullámzó izmaival és háta mögé tekeredő farkával különösen élethű. „A szobrászok biztosan tudták, hogy néz ki egy oroszlán” – mondta Summers egy interjúban. A karakizi oroszlán jelenleg narancssárga színben pompázik az ásványi anyagok oxidálódása miatt, azonban Summers szerint eredetileg máshogyan nézett ki.
A hatalmas oroszlánok felfedezésének története 2001-ben kezdődött, mikor Özen, a Yozgat Museum akkori igazgatója tudomást szerzett a karakizi régészeti lelőhely létezéséről. 2002 tavaszán sor került a térség alapos átkutatására, a következő években pedig terepmunka folyt a helyszínen. A fosztogatók azonban sajnálatos módon megelőzték a régészeket. Az első oroszlánra két darabban leltek rá – a rablók azt hihették, belseje kincset rejt, ezért dinamit segítségével szétrobbantották a sziklát. Summers elmagyarázta: Törökországban általánosnak számít az a meggyőződés, mely szerint az ilyen és ehhez hasonló szobrokbelsejében kincs található, így a műemlékek felrobbantása gyakori és komoly problémát jelent.
A másik oroszlánra a falu északkeleti részén bukkantak rá, szintén kettéhasadva. Eredetileg mindkét állatszobor egy másikkal állt párban, ám a pusztítás miatt már csupán az egyik példány maradt viszonylag ép. A fosztogatások veszélye az egész munkafolyamat során a kutatók feje fölött lebegett.
Az oroszlánok rejtélyére egyelőre nem sikerült fényt deríteni. A környék felkutatása során az archeológusok nem találtak egyértelmű bizonyítékot a hettiták jelenlétére, legalábbis a faragványok készítésének idejéből. A gránittömbök hatalmas méretéből adódóan a kutatók úgy gondolják, a kőfaragóknak nem állt szándékukban messzire szállítani őket.
Summer elmélete szerint az oroszlánok vízforrásokat jelöltek. A kutató elmondása szerint szoros párhuzamok fedezhetőek fel a hettita szobrászati kultúra és a víz között. „A hettita ékírásos szövegek szerint úgy tekintettek a vízre, mint hatékony tisztító elemre” – írja Yiğit Erbil és Alice Mouton a Journal of Near Eastern Studies című folyóirat legutóbb megjelent számában. A kutatók azt is hozzáteszik, hogy a vizet mind engesztelő áldozatok bemutatása, mind más rituálék során használták. A hettiták számára ugyanis az egész természet (beleértve a forrásokat is) vallási jelentőséggel bírt.
Forrás: The Explorer World
