Aranylemezek és arany színű forrónadrágok után Kylie Minogue válogatáslemezekkel állt elő. 2004-ben jelent meg utoljára komplett válogatása, igaz, az 33 dalt tartalmazott.

Azzal viszont az volt a baj, hogy a művésznőnek nem volt ennyi slágere. Most sincs, így ez a 21 számos verzió pontosabb találati arányokkal készült.

Nincs a lemezen a Timebomb című újdonság, amelynek nem lehet más oka, mint az, hogy szerény vállalás, így normális esetben nem lenne helye egy válogatáslemezen. És ez most egy normális eset. Meglepő, hogy a 25 éves pályafutás során milyen kevés igazi nagy slágert énekelt el a művésznő egy olyan szegmensben, melyet kimondottan az egynyári diszkó slágerekre kalibráltak. 

Viszont a 2012-es Best Of-albumon minden fontosabb dalt felsorolnak, kivéve a Nick Cave-vel közösen előadott Where The Wild Roses Grow című felvételt, igaz, az nem az ő száma, és teljesen kilóg az életműből. Ja, és nincs itt az Especially For You, ami annyira ciki, hogy jobb is. Ugyanakkor nem következetes a szerkesztés, mert a Lucky és a The Locomotion is ugyanez a kategória, viszont tényleg ezek a művésznő legeslegnagyobb slágerei, még ha olyan csacskák és butácskák, hogy kiemelt rotációban játszaná Muzsika tévé, ha megkapták volna betán. 

Pont ilyen fölösleges volt beemelni a Cool &The Gang Celebration című diszkó-himnuszát, ami koncerten elmegy, de válogatáson már problémás.
Ugyanakkor itt van minden idők egyik legjobb new wave ihletésű diszkóslágere, a Can't Get You Out Of My Head, a maga nemében kiváló Spinning Around, az elektrós Slow, a Red Blooded Woman és az életmű talán legfontosabb darabja, a Confide In Me is. 

Feltűnően eltérőek a dalok hangképei, a 80-as évek diszkó sztenderdeitől az elekrón és a retro new wave-en át van minden, mint egy retro diszkós sétahajón a Balatonon, ugyanakkor valahogy mégis egyben van az egész. 

Szót kell ejtenünk a borítóról, mely finoman szólva is imázsromboló, a Tesco az ilyen coverekkel készült lemezeket markolóval pakolja a konténerekbe, az igényes artwork-höz ragaszkodó művésznő elhitte a grafikusának, hogy úgy idézi meg legjobban a viccesen kínos 80-as éveket, ha viccesen kínos visualt terveznek. Mindegy is, a válogatás jól fókuszált, leánybúcsúkon a pénisz formájú marcipános torta felvágásához ideális muzsika.