A 11. Filmtett-táborban arra kértük a Filmszemle-fődíjas Bibliotheque Pascal rendezőjét, Hajdu Szabolcsot, hogy még a célegyenes hajrája előtt, de már az alagút végi fényt látva vonja meg az idei tábor mérlegét. Mint kiderült, tizenegy év után is van min tökéletesíteni. Interjú Hajdu Szabolcsal, a rendezők vezetőtanárával.

Néhány éve már részt vettél egy Filmtett-táborban, milyen változásokat tapasztaltál az akkori és az idei munka között?

Igen, tíz évvel ezelőtt. Akkor nem rendező csoportot vezettem, hanem színész csoportot. Amiben változott a dolog azóta, hogy komolyabb technikákat tudnak használni a résztvevők. Úgy látom kicsit felfejlődött a technikai park. Ami viszont nem változott, és még mindig nincs igazi megoldás rá, hogy azok a színészek, akik ide felvételt nyernek, nem mindenik tudja megtapasztalni az igazi filmforgatásnak a hangulatát. A rendezők konkrét forgatókönyvel jelentkeznek, anélkül hogy tudnák, milyen színészek lesznek itt a táborban és sok esetben az van, hogy vannak favorit színészek, akiket több rendező akar használni, vannak kevésbé favoritok, vannak olyanok, akik alkalmasak egy-egy bizonyos történetre, és olyan is van aki egyáltalán nem. Kényszerhelyzetek voltak és most is. Ebben a táborban viszonylag jó volt a kihasználtság, mert tíz éve mikor én voltam, akkor a színészeknek a fele nem dolgozott a filmekben. Most valahogy szerencsésen alakult, csak három embernek nem volt konkrét feladata. Erre valamilyen megoldást ki kellene találni a jövőben.



Melyik csoport vezetése állt hozzád közelebb: a színészcsoport vagy a rendező? Melyik volt nagyobb kihívás számodra?

Mindkettő érdekes volt, teljesen más hozzáállást igényel. Bizonyos szempontból ugyanaz, mert ugyanúgy meg kell ismerni a személyiségüket, hiszen a személyisége kibontásáról van szó. Mikor a színészekkel dolgozom, akkor az arról szól, hogy minél hamarabb közel kerüljünk egymáshoz. A rendezőknél nagyjából ugyanez a helyzet, talán kicsit komplexebb. Az én feladatom, hogy a forgatókönyvek úgy valósuljanak meg, ahogyan a rendező elképzelte, valamint felhívjam a figyelmüket arra, hogy mi az ami, szerintem, nem igazán tartozik oda, vagy ha bármilyen televíziós vagy filmes előképből szivárgott be oda. Rávilágítani őket arra, hogy mi az ami tényleg az ők egyéni univerzumuk és azt erőítse. Ne akarjon utánozni valakit vagy valamilyen filmstílust, rendezőt; hanem a saját személyiségén keresztül szűrje át a történetet és ahhoz képest találja meg a filmes nyelvezetet.

Véghez tudtad vinni azt, amit elterveztél a csoportoddal?

Nem terveztem el semmit, mert nem tudtam, hogy mire számíthatok. Úgy jöttem ide, hogy nyitott vagyok és ehhez képest alkalmazkodom. Ugye nem ismertem sem őket sem a munkáikat korábban. Volt az a négy forgatókönyv, amit kiválasztottunk és az volt a feladat, hogy ezeket minél jobban meg tudják csinálni. Természetesen arra is kellett figyeljek, hogy ne vegyem át túlságosan az irányítást, de persze néha oda kell lépni és meg kell kicsit támasztani az alkotót. Ezt úgy kell elképzelni, mint a facsemetéknél, mikor mellé raknak egy karót, és odakötözik amíg egy vihar ki tudja csavarni legyen valami, ami támasztja addig. Amikor csúszás van vagy tanácstalanul áll a rendező, akkor tudjak neki segíteni.



Idén is nagy volt a túljelentkezés a rendezőcsoportban. Milyen szempontok alapján választottál?

Ez a másik probléma. Nehéz forgatókönyv alapján dönteni. Az én megítélésem szerint ez a négy forgatókönyv volt a befutott forgatókönyvek közül a leginkább vizualizálható. Nem biztos, hogy van összefüggés aközött, hogy valaki jól megír egy történetet és aközött, hogy meg is tudja valósítani azt. Ebben a kiválasztási rendszerben ez zsákbamacska. Azt látom, hogy olyan történeteket hoztak, amelyekre nem voltak még felkészülve a rendezők. Mélyvíz ez nekik: úgy kameramozgásban, mint világításban. A jelenlévő négy rendező közül van-e olyan, akiről úgy érzed jól megírta a forgatókönyvet, viszont nem tudta azt megvalósítani? Bizonyos értelemben ez mindenkire jellemző, hiszen mindenki forgat a fejében egy filmet, viszont a legtöbb esetben nem azt kapja vissza a vásznon. Vagy meg tudná csinálni azt, amit leírt, de nem ennyi idő alatt. Egy napos forgatásra volt lehetőség,ebből lett aztán mindenkinél másfél, akár kettő. Meg hát a helyszín adta lehetőségek is végesek.

Milyen problémákkal szembesültetek a forgatásokon?

Amik általában szoktak lenni, minden volt, ami nagy forgatáson szokott történni. Ez kicsiben nagyon jól modelezi a nagy forgatásokat: időjárási problémák, kellékbeszerzési problémák, helyszíni problémák, stb. Ez nagyon jó gyakorlat ez itt mindenkinek.

Elismert rendezőként mi ösztönöz arra, hogy átadd a tudásod legjavát kezdő filmeseknek?

Én is sokat tanulok közbe diákoktól. Valahogy ez az év ilyen volt: nem csináltam filmet, viszont többször hívtak egy-egy ilyen táborba, tanítottam több osztályt, csoportot, workshopokat csináltam s nekem jót tesz, ha egyáltalán film közelében vagyok. Benne voltam a lendületben és belefért, hogy ide is eljöjjek. Sokkal jobb, mint hogyha nem csinálnék semmit. Magyarországon most behaltak a dolgok, az elmúlt egy év az oktatásokról szólt. Persze a saját forgatókönyveimet is csiszolgattam, pályáztattam.

A négy forgatókönyv közül van-e kedvenced?

Ez olyan, mintha az embernek lenne négy gyereke és melyiket szereti jobban. Mindenik nagyon más Összehasonlítva a tavalyi filmekkel, ezek sokkal inkább különböző filmek. Habár az érdeklődési körben, témákban hasonlóak, mindenhol van valami parabólikus dolog, amit próbálnak bevinni a rendezők a történetekbe. Ez azonos ugyan, de nyelvezetben, stílusban nagyon nagyon különbözőek. Mindenikben van egy csomó dolog, amit szeretek, amit elfogadok, de nem tudok hozzá kapcsolódni. Különbözőek vagyunk és ez mindig erről szól. Ennek teret kell adni.

A 12. Filmtett-táborban számíthatnak-e rád a szervezők, mint csoportvezető?

Két dologtól függ: hogy hívnak-e, a másik viszont hogy ráérek-e. Ettől eltekintve én szívesen csinálnám. Bár felvetnék néhány változtatást, annak érdekében, hogy hatékonyabb legyen és jobb minőségű filmek szülessenek: hosszabb kiválaszás, személyes találkozás. Már egy skype-interjú is sokat számítana a rendezőkkel, színészekkel, valamint azonos színvonalok kellene lennie mindenkinek. Nagy szükség lenne egy rendező aszisztens csoportra is.