Generációjának ígéretes producere egy félénk, szótlan fiú, akinek ráadásul zenekara is van: a The XX zenei agya, Jamie XX mesélt a Kultúrpartnak.
Mik voltak a zenekar számára az elmúlt három év sarokpontjai ?A tavalyi év nagy jelentőséggel bírt, befejeztük a turnézást és visszatértünk a rendes kerékvágásba, ráadásul megírtuk az új albumot is - vagyis ismét nagyon fontossá vált, hogy kreatívak legyünk. Az előtte eltelt három év pedig nagyrészt koncertezéssel telt, ami megedzett minket mind zenészi, mind dalszerzői szempontból. De legtömörebben annyit mondhatok, hogy minden, ami történt, meglehetősen váratlan és meglepő volt.
Összesen hány dalt írtatok Coexist című második anyagotokra?
Elég sokat, kb. 17-18-at, de csupán azokat a darabokat fejeztük be, amelyek végül a lemezre is rákerültek. A csapatnak kivételesen sokáig tart végső formájába önteni a számokat, mivel meglehetősen maximalisták vagyunk. Nem tudom, hogy képesek lennénk-e olyan szerzeményekkel pepecselni, melyekről tudjuk, hogy végül nem lesznek rajta az albumon.
Amikor trióvá zsugorodott a zenekar, megfordult a fejetekben, hogy esetleg nem folytatjátok tovább?
Nem mondhatnám. Baria [Qureshi, az exgitáros] az élő produkció része volt, de miután rájöttünk, hogyan tudunk hárman együtt dolgozni, hamar világos lett, hogy a munka sokkal kényelmesebb így, hiszen eleve mi voltunk a dalszerzők.
Az XX mellett saját néven is elismert előadó lettél. Melyik karrier nehezebb: a zenekarosdi vagy a szólóprojekt?
Igazából egyiket sem találom különösebben megterhelőnek. Mindkettőt más-más miatt szeretem: a csapatban együtt lehetek a két legjobb barátommal, akikkel nagyszerű dolgokon megyünk keresztül, ugyanakkor szólóban is élvezem, hogy egyedül alkothatok, DJ-zhetek vagy épp olyan emberekkel dolgozhatok együtt, akiket nagyra tartok. Szerencsésnek érzem magam emiatt.
A Coexist borítója és az új színpadképetek is könnyedebb, fényesebb imázst sugall. Ez a vizuális megjelenés tükrözi a lemez hangulatát?
Az albumon egészen biztosan vannak világosabb részek, ugyanakkor a mélyebb tónusú elemek sem hiányoznak. Számomra az anyag egy utazásra hasonlít: egyszer fent, egyszer lent. Egy dolgot egészen biztosan be szerettünk volna bizonyítani a koronggal, mégpedig azt, hogy mennyit tanultunk az elmúlt időszakban.
A szaksajtó már-már unalomig használja veletek kapcsolatban a személyes és az intim szavakat, mint a csapat alapvető jellemvonásait. Milyen érzés ennyi ember számára kiönteni a szíved?
Amikor nekiálltunk a második lemeznek, már alig vártuk, hogy újra zenélhessünk, mivel erre turné közben nem volt lehetőségünk. Annyira a dologra koncentráltunk, hogy nem is foglalkoztunk azzal, hogy majd mások is hallani fogják az eredményt. Most, hogy kérdezed, már más a helyzet, de örülök, hogy annak idején ki tudtuk zárni ezt a fejükből.
Van már valami terved Jamie XX-ként, ha a zenekar újra pihenőre vonul?
Folyamatosan csinálom a dolgokat, turné közben is szeretek félrevonulni, hogy egymagam alkothassak. Persze másokkal is együttműködtem, lehet, hogy az év során még meg is jelenik valami.
Eddigi két lemezetek közül melyiket volt nehezebb elkészíteni?
Őszintén szólva egyik sem volt kifejezetten nehéz. Persze nem mondanánk, hogy nem voltak kemény pillanatok, de összességében kedves emlékek ezek, hiszen végtére is a zenélés az, amit imádunk. Úgy gondolom, hogy az új korong valamivel problémásabb volt, mivel a debüt idején még nagyon senki sem akarta hallani a dalainkat, így kisebb helyeken is felléphettünk. Most már nagyok az elvárások velünk szemben, és nekünk ehhez alkalmazkodva kellett viselkednünk.
