A Crystal Fighters gitárosa legalább olyan lelkesen beszél, mint ahogyan zenél. Graham Dicksont a csapat Szigetes fellépése előtt kaptuk el.
Ha három szóban össze kellene foglalnod a Crystal Fighters szellemét, melyek lennének azok?Tűz, energia és tempó.
Jelentek meg kislemezeitek a francia Kitsuné-nál, Star Of Love című debütötök mégis a saját kiadótoknál jött ki? Miért volt ez jobb döntés?
Abban az időben nem voltunk túlságosan biztosak a dolgokban, és kedvezőbbnek tűnt, hogy mindent mi felügyeljünk az albummal kapcsolatban. Minden, amit addig a pontig véghezvittünk, a csináld magad jegyében zajlott, így a kiadást is mi végeztük, bár mára már területenként más-más cég vette meg a jogokat.
A zenétek rengeteg helyről merít. Tudnál mondani esetleg valami olyat, amit egyáltalán nem hallgatsz?
Amit nem hallgatok, azt azért nem teszem, mert nem tetszik, és mert nem tudok igazán azonosulni vele. Próbálok mindenféle műfajnak esélyt adni, de például a rap-rock nem tartozik a kedvenceim közé. [nevet]
A bemutatkozásotok eredetileg 2010-es, az Egyesült Államokban mégis csak idén jelent meg. Mi okozta a késést?
Igen, a lemez fizikai formában csak nemrég látott ott napvilágot. Egyszerűen nem találtunk olyan kiadót, amelyet érdekelt volna a dolog, vagy amely támogatott volna minket.
Milyen visszajelzést kaptatok az Államokból?
Épp most fejeztünk be egy ottani turnét az Is Tropicallal, ami nagyszerű volt. Minden koncert eléggé jól sikerült, és most, hogy az emberek már ismerik a nevünket, talán valami ott is kialakul majd.
Nagyban különbözik az ottani közönség az európaitól?
Vicces, mert ahány hely, annyiféle közönség. Ráadásul az USA van akkora ország, hogy New Yorkban teljesen más legyen a fogadtatás, mint mondjuk Portlandben, de ugyanez a helyzet, ha a spanyol koncertezőket összeveted a franciákkal. Igaz, ha sok ember jól érzi magát egy helyen, akkor tökmindegy, hogy hol is játszol épp.
Az együttes ötvözi a jelenkori trendeket a hagyományos baszk világgal. Szerinted mi a legnagyobb hasonlóság a modern tánczene és a tradicionális baszk muzsika között?
Sok baszk ritmushangszert használunk, amelyek jól passzolnak a klubzenék dinamikájához. Más produkciók is alkalmaznak hasonló hangokat, a különbség az, hogy mi furcsa hangszerekkel állítjuk azokat elő.
Melyik oldal született meg hamarabb a fejetekben? Az elektronikus vagy a tradicionális?
A hagyományok mindig is jelen voltak nálunk, de inkább csak inspiráció szintjén. A koncertjeink eleinte teljesen elektronikusak voltak, aztán később lett egy dobosunk, még később pedig már egyre több hangszeren játszottunk. A kezdetekben is éreztük Baszkföld hatását, de ez nem feltétlen jelent meg a zenénkben még akkor.
A Star Of Love tele van szeretettel, békével és elégedettséggel. Mitől vagytok ennyire pozitívak?
Az első lemez dalait nagyban motiválta az a befejetlen opera, amelyet Laure [Stockley - a zenekar volt énekesnője] nagyapja írt, és amelyben sok szó esik szeretetről, gyűlöletről és irigységről. Mindezek olyan univerzális dolgok, amelyeket mind-mind érinteni próbáltunk a lemez készítése során, hogy egy teljes, kerek élményt nyújtsunk.
Lehet már tudni valamit a következő korongotokról?
Már úton van, remélhetőleg 2013 elején meg is jelenik majd. Izgatottak vagyunk, már írtunk dalokat, de újakat játszani még nem fogunk, hiszen még nincsenek kész. De igen, már közeleg, és nem kell sokat várni rá.
