Amelia Earhart volt a repüléstörténet leghíresebb női úttörője. 1937. július 2-án adott utoljára életjelt magáról a Csendes-óceán felett, világraszóló vállalkozása, a Föld körberepülése közben.
Amióta a női pilóta eltűnt a végtelen víztömeg felett, sorsával kapcsolatosan fantasztikusabbnál fantasztikusabb mendemondák kaptak lábra. Úgy tűnik, hogy az ez év júliusában indult kutató expedíciónak sikerül végre pontot tennie a legendás óceánrepülő végzetével kapcsolatos találgatásokra.
A The International Group for Historic Aircraft Recovery (TIGHAR) amerikai non-profit repüléstörténeti szervezet 2010-től folytat intenzív kutatásokat Amelia Earhart, és Lockheed Electra típusú repülőgépe maradványainak megtalálása céljából. Az ez év júliusában minden korábbinál alaposabban, így többek között automata-irányítású mélytengeri robotkamerákkal (ROV) felszerelt expedíció, a pilótanő utolsó ismert pozíciójának körzetében kezdett hozzá a kutatómunkához.
Kedden történt bejelentésük szerint, a Kiribatihoz (korábban: Gilbert-szigetek) tartozó Nikumaroro-atoll külső, nagy mélységbe leszakadó nyílt-tengeri zátonyfalánál a ROV robotkamera által készített felvételeken egy repülőgéproncs maradványait sikerült azonosítani. Az eddig megtalált futóműborítás és az egyik kerék, valamint szárnymaradvány jellegzetességei azt mutatják, hogy a lezuhant repülő egy olyan Lockheed Electra kétmotoros gép roncsa, amellyel útjának utolsó szakaszán, Amelia Earhart vágott neki a Csendes-óceán átrepülésének. Az expedíció kutatói azt tervezik, hogy felszínre emelik a maradványokat, hogy bizonyosságot nyerjenek a megtalált roncs azonosságáról.
Amelia Earhart (1897–1937) 1920-ban utasként repült először. A repülés élménye meghatározó, életre szóló kalandnak bizonyult számára. Ez az időszak volt a repülés aranykora. A 20-as évek pilótáit emberfeletti adottságokkal rendelkező hősökként ünnepelte a közvélemény. Nem véletlen, hogy szenzációszámba ment, ha a „gyengébbik nem” képviselői közül ült valaki a botkormány mögé. Earhart-ot fanatikus tűz hajtotta. Pár évig tehergépkocsi vezetőként dolgozott miközben pilótavizsgát tett, és összespórolt keresetéből megvette élete első repülőgépét.
1927-ben fantasztikus hír hozta lázba a világ közvéleményét. Charles Lindbergh-nek ugyanis a „Spirit of St. Louis” nevű monoplánján elsőként sikerült leszállás nélkül átrepülnie az Atlanti-óceánt. A maga idejében ez a teljesítmény talán még nagyobb szenzációnak számított, mint négy évtizeddel később a Holdra szállás. Az addigra már komoly repülési tapasztalatokra szert tett Amelia Earhart elhatározta, hogy női pilótaként ő lesz az első, aki megismétli Lindbergh vakmerő tettét. Erre hamarabb sor került, mint ahogy azt remélhette. A dúsgazdag angol Amy Phipps Guest meggyőződéses feministaként ugyanis nagyon szerette volna, ha az általa finanszírozott második atlanti átrepülésen egy nő is részt vesz. Így esett választása a kor leghíresebb női pilótájára, Amelia Earhart-ra. Az 1928 június 27-én Új-Foundlandról felszálló gép, fedélzetén Wilmer Stutz pilótával, Lou Garden navigátorral és Amelia Earhart-tal, a történelemben másodikként repülte át sikeresen az Atlanti-óceánt. Earhart-ot azonban nem elégítette ki, hogy ha még első nőként is, de csak utasként teljesíthette az óceánátrepülést. A világhír lehetővé tette számára komoly szponzorok megszerzését, tervezett szóló óceánátrepülési kísérletének finanszírozására. Hosszas előkészületek után, 1932. május 20-án Lockheed Vega típusú egymotoros gépével egyedül vágott neki az Atlanti-óceánnak. A közel 26 órás út során többször került életveszélyes turbulenciákba, és egyes szakaszokon a sűrű köd, illetve erős ellenszél nehezítette a repülését. Viszontagságos út után az utolsó csepp benzint is elhasználva landolt sikeresen Írországban, az Atlanti-óceánt a világon elsőként és egyedül átrepülő nőként.
E fantasztikus tettével a korszak ugyanolyan ünnepelt sztárjává vált, mint Charles Lindbergh. Az Earhart-ban élő elemi erejű kalandvágy azonban nem hagyta, hogy a babérjain pihenjen. További rekordokat állított fel az amerikai kontinens átrepülésével, illetve azzal, hogy elsőként repült Kaliforniából a távoli Hawaii-szigetekre. Repülős karrierjét azonban egy minden addiginál vakmerőbb vállalkozással, a Föld körberepülésével szerette volna megkoronázni. Edward Elliot egy speciálisan kialakított Lockheed Electra kétmotoros gép megvásárlásával támogatta Earhart nagyratörő tervét.
Amelia Earhart-nak a világkörüli repüléséhez sikerült megnyernie kora egyik leghíresebb navigátorát, Fred Noonan-t is. Az üzemanyaggal színültig megtöltött Lockheed Electra 1937. június 1.-én gördült ki a miami repülőtér kifutópályájára. Earhart és Noonan a történelmi eseményre összegyűlt hatalmas tömeg ovációja közepette emelkedett a magasba.
Floridából Brazíliába repültek, majd átvágva az Atlanti-óceánon, az Egyenlítő mentén repülték át Afrikát. A fekete kontinensről Indiába, onnan pedig Indonézia érintésével Pápua Új-Guineáig repültek. 1937. június 28-án szálltak le a pápuaföldi Lae füves repülőterére. Kétnapos pihenő után vágtak neki útjuk legnehezebb és leginkább veszélyes szakaszának, a Csendes-óceán átrepülésének.
Az óceánátrepülés első, közbülső célja a közép-pacifikus térségben található apró Howland-sziget volt. 3500 kilométert kellett egyfolytában repülniük a hatalmas víztömeg felett, minden, estleges vészhelyzetben való leszállás lehetősége nélkül. Bármilyen navigációs tévedés végzetesnek bizonyulhatott a korlátozott üzemanyagkészletek miatt… 1937. július 2-án hajnalban léptek kapcsolatba az amerikai haditengerészet Howland-szigeti bázisával. Néhány rádióüzenet-váltás után azonban megszakadt a vétel az amerikai rádióállomással. Noha a haditengerészeti bázison tisztán vették Earhart üzeneteit, de az általuk küldött navigációs adásokat ismeretlen okból, már nem vette az Electra. A Howland-szigeti irányító-központban percről-percre nőtt a feszültség, mivel Earhart a fogytán lévő üzemanyagra, és navigációs nehézségekre panaszkodott. Minden kísérlet kudarcot vallott, hogy helyreállítsák a vételt a haditengerészeti rádiósközpont, és a Lockheed Electra pilótafülkéje között. A Howland-szigeten reggel 8:45-kor vették Earhart utolsó üzenetét. Ekkorra a szigettől már látótávolságban kellett volna hogy legyen az Electra. Earhart utolsó üzenetében jelezte, hogy sehol sem látnak szárazföldet, és kritikusra apadt az üzemanyag készletük. Ez volt a legutolsó adás a repülőgép fedélzetéről, soha többé nem jelentkeztek… Már az eltűnés napján az összes bevethető hajó kifutott a Howland-szigeti kikötőből, az elveszett repülőgép és személyzete keresésére. A következő hetekben az Amerikai Egyesült Államok addigi történetének legnagyobb mentő-kutató akciójában 66 repülőgép és 9 hajó összesen félmillió négyzetkilométernyi területet pásztázott át, minden eredmény nélkül. Amelia Earhartot és Fred Noonan navigátort 1939-ben hivatalosan is holttá nyilvánították.
Szinte a legendás repülők eltűnésével egyidejűleg, magukat napjainkig tartó fantasztikus történetek keltek lábra Amelia Earhart sorsáról. Egyes feltételezések szerint a világhírtől megcsömörlött Earhart szándékosan rendezte meg eltűnését, hogy idegen országban leszállva, és álnéven kezdjen új életet. Mások úgy vélekedtek, hogy eltévedve japán felségterületen szállt le, és japán fogságban halt meg. Természetesen, ezeknek a mondáknak semmi közük sincs a valósághoz. Mindezek mellett tény, hogy egészen mostanáig nem sikerült minden kétséget kizáró módon Earharték nyomára bukkanni. Egy teória szerint, Earhart és Noonan navigációs hiba miatt a Kiribatihoz tartozó Garden-szigeten hajtottak végre kényszerleszállást, és mivel nem akadtak a nyomukra, itt is haltak meg távol a világtól. 2010-ben aprólékosan átfésülték az apró korallszigetet, és olyan tárgyakat találtak, amelyek az 1930-as években az Egyesült Államokban készültek. Egyes kutatók ezt közvetett bizonyítékként értékelték a fentebbi teória megalapozottsága mellett. Remélhetően a TIGHAR jelenleg is zajló expedíciója végleg megoldja a 75 éves rejtélyt…
Forrás: The Explorer World
