1902. szeptember 1-jén mutatták be az Utazás a Holdba című tudományos-fantasztikus némafilmet. Egyelőre csak monitorunk előtt ülve lehetünk részesei a Hold bejárásának, de az élmény így is garantált.
Az Utazás a Holdba (Le Voyage dans la lune) című fekete-fehér rövidfilm története két népszerű regényen alapszik: Jules Verne Utazás a Holdba és H. G. Wells Emberek a holdban című művén. A cselekmény szerint hat csillagásznak sikerül eljutnia a messzi égitestre. A filmet a francia Georges Méliès írta és rendezte testvére, Gaston segítségével. Elkészítése 10 000 frankba került, ami akkoriban hatalmas összegnek számított.A film 14 perc hosszúságú, ha másodpercenkénti 16 képkockás sebességgel játsszák, ami a standard sebesség volt a mozgókép készítésekor. A film bemutatásakor nagyon nagy sikernek örvendett és Méliès több száz alkotása közül a legismertebbé vált. Az Utazás a Holdba a filmtörténet egyik legkorábbi ismert sci-fije. Készítése során az elsők között alkalmaztak animációs technikákat és speciális effektusokat, így Méliés műve egyben az első animációs filmek egyikének is tekinthető. Az egyik leghíresebb kép, amelyben az alkotó különleges effektet használt, az űrhajó landolása az emberarcú Hold szemében.
A lezáró jelenet egy ünnepi parádét ábrázol, amit a visszatérő űrutazók tiszteletére rendeztek, és bemutatja a híres útnak emléket állító szobor leleplezését is. Ezt az epizódot egészen 2002-ig elveszettnek hitték, amikor egy francia szénapajtában talált, jó állapotban fennmaradt másolaton előkerült a zárójelenet.
A korabeli szokások szerint az Utazás a Holdba filmet a hagyományos fekete-fehér mellett kézzel festett változatban is forgalmazták. Az egyetlen ismert „kiszínezett” változatot 1993-ban találták meg, és restaurálva, új filmzenével kiegészítve a 2011-es Cannes-i Filmfesztiválon láthatta a közönség.
A sci-fi filmtörténeti jelentősége mellett érdemes megfigyelni, hogy a 20. század elején - majdnem hetven évvel a nemrég elhunyt Neil Armstrong Holdra szállása előtt - milyen kép élt az emberekben az égitestről, és ezeket az elképzeléseket hogy vitték fel (néhol humorosan, máskor komolyabban) a filmvászonra.