Kerti törpék és hógömb-szuvenírek helyett most a giccs eredeti és legújabb megjelenéseit láthatjuk. A fotósorozat főként a gyümölcsök és az állatok témájára koncentrál.
Groteszk, giccses, humoros, kreatív, eklektikus – a legkülönbözőbb jelzőket aggathatjuk a japán fényképész, Yumiko Utsu sorozatára. A festmény női arcának helyére illesztett tengeri élőlény, a színes tapéta előtt látható gyümölcscsendélet, amelyből több kíváncsi szempár tekint a nézőre, az óriási halkopoltyún életre keltett miniatűr búvárvilág mind a fotós (sokszor nehezen visszakövethető) asszociációinak végterméke.Könnyedén besorolhatnánk a giccs fogalma alá a fotókat, de bizonyos szempontból mégis többről van itt szó, mint egyszerű közhelyeket meghökkentően halmozó alkotásokról. A giccset általában túlzásokkal dolgozó, egyszerű érzelmeket közvetítő, mindenféle különlegességet nélkülöző kategóriaként értelmezzük. Mostanában azonban a fogalom túllépett a futószalagon gyártott csillámos dísztárgyak és műanyag szuvenír műemlékek tengerén: a kortárs művészek (élükön Jeff Koons színes lufiszobraival és óriási virágkutyájával) előszeretettel alkalmazzák a giccset alkotásaikban, többek közt a túlzás és meghökkentés céljával.
Yumiko fényképeit is a giccs utóbbi irányzatába sorolhatjuk: a tömegkultúrába tartoznak, de nem elsősorban a fogyasztók igényére készítette őket a művész. A bizarr képek esetében nincs mindig könnyű dolgunk, ha a színes csodák felszíne mögé nézve ki akarjuk találni, mit is látunk a kompozíción. Miből készült a kinyújtott nyelvű szörnyecske a lila háttér előtt, és minek támaszkodik a húsvéti nyuszi a kosárral a kezében? Mi lehet az oka manapság a giccsjelenség terjedésének? És beismeri-e valaki, hogy a giccset lehet szeretni is?
via Feature Shoot