Anyagozás tisztán, ál- és valódi rendőrök, valamint egy csipetnyi elmebetegség — beszámoló a szigligeti JAK Táborról.

- Szerinted mit írjunk a Kultúrpartnak a JAK Táborról?
- Fogalmam sincs, már rengeteg cikk és beszámoló megjelent.
- Már követni sem tudom.
- Nem hiszem, hogy bármi újat tudnánk mondani.
- Azért próbáljuk meg. Rajzolhatnánk képregényt.
- Inkább csak sztorizgassunk, az talán érdekes lesz. Például arra emlékszel, amikor a Garaczi futott a parkban, olyan volt, mint egy robot, térdzokniban és hatalmas fülhallgatóval a fején…



Mert Garaczi saját bevallása szerint technó nélkül nem tesz egy tapodtat sem. Később a tudatállapot-váltás, drog film, irodalom tematikájú tábori kerekasztal beszélgetés során kifejti, az írás számára „fejben anyagozás”. Mindezzel mélységesen egyet ért Kubiszyn Viktor, a Drognapló című kiváló dokumentumregény írója. Szerinte rengeteg goa, technó és bizonyos számú ébren töltött óra után az író ember gond nélkül „anyagos” állapotba tudja hozni magát. A beszélgetés harmadik résztvevőjével, Bajtai Andrással közösen mégis a józan írásra mellett teszik le a voksukat.

Minderre szellemesen riposztol a tábor utolsó napján Dunajcsik Mátyás Séták a fikció erdejében című titkos tábori naplójában: „Meg aztán az is felmerül bennem… mintha csak arról lenne szó, hogy giccsiszonyból ma már félünk pusztán az emberi képzelet csodáiról beszélni, és ezért ha valami eljut a fikció erdejének legmélyére, biztonságosabbnak érezzük azt mondani, hogy olyan, mint egy trip. Hogy William Blake, aki nem fogyasztott semmit, a leganyagosabb író. Hja, mondom magamnak, azért Isten és az elmebetegség komoly konkurenciái a szereknek.”

Az őrület idén csak a helyi erők részéről érkezik a szigligeti kastélyba: péntek éjszaka titokzatos rendfenntartó hatalom szállja meg a konszolidáltan mulatozó JAK tábort - drog és egyéb más tiltott szerek utáni lelkes kutatása abban fullad ki, hogy elkobozza az egyik újságíró kolléga sodort cigarettáját, és berúgja a büféajtót. Végül az igazi rendőrök elszállítják az “álpolgárőrt”, akiről időközben kiderül, hogy réges-rég lejárt a polgárőr igazolványa. Szokatlanul csendes az idei tábor - ez a hallgatólagos megállapodás a táborlakók között. Egyedül csak a Flipper Öcsi emlékének adózó szarvasi költő, Hartay Csaba rögtönzött Dolly Roll karaoke show-ja töri meg a csendet. Könnyű neki, hamar elcsendesülnek a gyanútlan táborlakók, akiket megkínált bivalyerős házipálinkával.



Idén szó szerint új hangot hoz a táborba Akkezdetphia Závada Péter és az ifjú költő- slam-mester Simon Márton is. Csinos fiatal slaminarista hölgykoszorú gyűlik köréjük: az utolsó estén a lányok dal helyett slam-ben mondják el. A slam poetry újdonságát árnyalja a csütörtök esti beszélgetésben Szkárosi Endre költő, egyetemi tanár, intermediális művész, amikor a jelenkori slam divatot a hetvenes évek experimentális költészetének atmoszférájához hasonlítja. Szerinte mindkét műfajban a költészetben megjelenő “kommunikatív gesztus” és “közösségi élmény” a kulcs.

A slamelmélet után a gyakorlati bizonyítás jegyében a Néma Gyerek formáció és az Elefánt zenekar ad az érzésnek. Hevesi Judit, a Néma Gyerek egyik ötletgazdája úgy fogalmazott, az Elefánt zenekar tagjaiból, a hip-hop és slam poetry kiváló képviselőiből, valamint JAK-os szerzőkből álló alkalmi formáció azért jött létre, hogy közös nevezőre hozza a különböző zenei és szövegstílusokat. A performansz valójában nem más, mint az élő és az írott szó, a zene és a költészet ünnepe. A csapat először az idei Könyvhéten lépett fel, de a Dombos Festen is nagy sikerrel szórakoztatta a nagyérdeműt, és természetesen idén, a JAK táborban is.

Az irodalmi hardcore sem maradt el az idén: György Péter két metálos előadást tartott a digitális kultúráról, az archívumokról, az írás, a kánon és az emlékezet kérdéséről. Három arany mondatot jegyeztünk föl tőle a sok elhangzott arany mondat közül: 1.“Akié az archívum, azé a múlt.” 2. “A múlt szabad használata: a múlt szabad használata.” 3. “Az archívumok felnyitása hamisítási vággyal jár.” György Péter előadásaira rímelt a csütörtök délutáni szakmai kerekasztal beszélgetés Benedek Anna, Balogh Endre, Rév István és Bátorfy Attila részvételével, akik különböző archívumok színeiben érkeztek, és arról meséltek, hogy kinek mi pihen a szerverén.



Benedek Anna a Nemzet Színésze és a Nemzet Sportolója analógiát segítségül hívva elmondta, a Digitális Irodalmi Akadémia a „halhatatlan” magyar írók és költők, továbbá a ma is élő klasszikusok teljes életművét, bibliográfiáját, életrajzát, stb. tartalmazza. Rév István, a Nyílt Társadalom Archívum (OSA) igazgatója olyan kincsekkel büszkélkedett, mint a Szabad Európa és a Szabadság Rádiók teljes adásanyaga, a világ legnagyobb szamizdat gyűjteménye és emberi jogi archívuma. Balogh Endre elárulta, a Manda nem más, mint a Filmarchívum utóda, ami azt a nemes célt tűzte ki maga elé, hogy egyesítse az összes magyar közgyűjteményt adatbázisát. Bátorfy Attila nem gyűjteményt, hanem a Kreatív magazint képviselte, ő a kortárs megosztásfétis és a nemzeti kultúrvagyon kérdését bedobva próbál vitát generálni.

A JAK idén meginvitálta a táborba jogi képviselőit is. Menyhért Anna a Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület (MISZJE) elnöke, dr. Szinger András, az Artisjus munkatársa és dr. Mezei Péter, szerzői jogi jogász beszélgettek arról, hogy szerzői jogot lopni és hamisítani miért nem szabad. Fontos jogi alapfogalmak körvonalazódtak a beszélgetés során, például nem árt, ha tudjuk, hogy a törvény nem az ötletet, hanem a szellemi magántulajdont, vagyis a komplex művet védi. A tartalmas beszélgetés során a római jog gyerekrablóitól eljutottunk a digitális kultúra robbanásán át egészen a Googlenet-ig. Végül dr. Mezei döbbenetes információkat osztott meg velünk: a Google-nek a Google Books projekt keretein belül már a világ összkönyvkiadásának 10%-át sikerült bedigitalizálni.

A digitalizáció jegyében kedd délután e-könyv és táblagép kiállítást rögtönöznek a táborba invitált technikai guruk: Dén Mátyás András, az Opinion Leaders Kft. ügyvezetője, Dragon Zoltán, a Szegedi Egyetem Digitális Kultúra és Elméletek Kutatócsoport munkatársa és Pál Dániel Levente, ELTE Eötvös Kiadójának vezetője. A könyv utópiája? Az e-könyv című beszélgetés moderátora, Áfra János a beszélgetés kezdetén fölméri a terepet: a táborlakók közül hányan rendelkeznek e-könyv olvasóval. A magasba lendülő két kéz jelzésértékű: lesz miről beszélgetni.

A szakértők az e-könyv és a táblagépek egyik legfőbb erényeként azt emelték ki, hogy a könyvet sokkal organikusabbá teszik. Ez fokozottan igaz a szakkönyvekre, mert bővítés vagy aktualizálás esetén csak digitális formában kell őket újból kiadni. Példaként fölmerültek azok a belga iskolák, ahol a táblagép használata kötelező a kisdiákok számára. A konklúzió egyáltalán nem meglepő: kis hazánkban mi mindettől egyelőre rettenetesen távol vagyunk. A 2011-es statisztikák szerint az Amazon hiába ad el több e-könyvet, mint „rendes könyvet”, Magyarországon még nem történt meg az áttörés. A szakértők azonban elárulták, hogy ők bizakodóak és azért küzdenek, hogy a digitális kultúra vívmányait itthon is minél előbb az oktatás és más jó ügyek szolgálatába állíthassuk.

- Lassan be kellene fejeznünk….
- De még nem beszéltünk a strandolásról.
- És az esti bulikról…
- A HÍD Kör, a Félonline, a JAK Füzetek és a JAK világirodalmi sorozat bemutatásáról…
- És arról sem, amikor Vidnyánszky Attila és Koltai Tamás egymás torkának ugrottak a színházi kritikáról szóló beszélgetésben.
- És azt sem mondtuk el, hogy milyen fantasztikus volt Scherer Péter és Kovács Krisztián A gyáva című előadása.
- De remélem, a cikkből átjön, hogy idén is nagy élmény volt a JAK Tábor.


A cikkben látható képeket Szőcs Petra készítette.