Nyolcszázezer éves a legkorábbi ismert európai eset - derítették ki spanyol kutatók, akik tanulmányukat a Journal of Human Evolution folyóirat online változatában tették közzé.
A modern ember esetében a kannibalizmus egyrészt éhezések idején, temetkezési rituálé keretében, vagy háborúskodások során fordul elő. A kannibalizmus különböző motivációi tükröződnek az áldozatok csontjain. Így például ha az áldozatra csupán táplálékként tekintenek, akkor úgy bánnak vele, mint vadászat során elejtett zsákmányállatra. Erre utaló nyomokat fedeztek fel például a kutatók az atapuercai barlangokban, ahol tizenegy lemészárolt személy földi maradványait találták meg. A csontokon vágásnyomok vannak az izmok tapadási helyén, olyanok, amilyenek egy állat kicsontozása során keletkeznek.
A spanyol kutatók szerint azonban a Homo antecessor nem élelemhiány miatt vetemedett emberhúsra, hiszen a kannibalizmust sok évtizeden, vagy akár néhány évszázadon át gyakorolta.
Mivel az "előfutár" ember viselkedése eltért a Homo sapiens és a neandervölgyi ember által gyakorolt kannibalizmustól, a spanyol antropológusok a csimpánzok viselkedésével párhuzamot vonva igyekeztek feltárni az okokat. A tizenegy áldozatból kilenc volt a gyermek illetve a serdülő, míg a későbbi korokban, a Homo sapiens, vagy a Homo neanderthalensis esetében kannibalizmusnak általában felnőttek estek martalékul. A fiatal áldozatok azonban gyakoriak a csimpánzok esetében: ha a nőstények óvatlanul a "területhatár" közelébe mennek, kicsinyeiket gyakran elragadják, megölik és felfalják a szomszédos csoportokhoz tartozó hímek. Eudald Carbonell és kollégái szerint a legvalószínűbb magyarázat, hogy a hímek az ilyen támadásokkal területüket védik. Mint kifejtik, a Homo antecessor társadalmi szerkezete hasonlíthatott a csimpánzokéhoz: a hímek csoportosan védelmezték a területet, míg a nőstények kicsinyeikkel magányosan gyűjtögették a táplálékot.
Forrás: MTI
