Egy chilei teleszkóp csodás felvételt készített arról a sebes csillagködről, melyet íróeszköz után neveztek el, ám a kutatók szerint inkább egy boszorkányseprűhöz hasonlít.
Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) csillagászai új felvételt készítettek a Ceruza-ködről az Atacama-sivatagban lévő La Silla Obszervatóriummal. A csillagköd egy évszázadokkal ezelőtti, kolosszális szupernóva-robbanás maradványait öleli fel. Az izzó szálakat egy csillag robbanásszerű halála hozta létre, melyre mintegy 11 ezer éve került sor. A legfényesebb rész ceruzára emlékeztet, innen a nebula neve, azonban az egész struktúra maga inkább olyan, mint egy hagyományos boszorkányseprű – írják közleményükben az ESO kutatói.
A 0,75 fényév széles Ceruza-köd – más néven NGC 2736 – mintegy 800 fényévre található a Földtől és óránkénti 650 ezer kilométeres sebességgel száguld. A Vitorlák (Vela) konstellációban lévő hatalmas, táguló gázburok legragyogóbb része. A burkot Vela szupernóva-maradványnak is nevezik. A maradvány eredetileg óránkénti több millió kilométeres sebességgel száguldott és még fényesebb volt, azonban az idők folyamán lehűlt és lelassult – írja az ESO.
Az új fotón a Ceruza-köd szellemszerű gázrostjai fényfodrozódásokként jelennek meg, melyeket fényesebb csomók pettyeznek. A nebula fényességét ama gáz sűrű régióinak köszönheti, melyekre a szupernóva lökéshulláma lecsapott. A képen látható világoskék színek az ionizált oxigén forró régiói, míg a haloványabb, vörös részek a meleg hidrogént mutatják. A Ceruza-köd körüli régió csodás tájat mutat, felölelve a Vela szupernóva-maradvány kék szálait, a hidrogénfelhők vörös izzását és a számtalan csillagot. A kép színes kompozit, melyet a második digitális égboltfelmérési program felvételeiből készítettek.
A Ceruza-köd eltérő árnyalatainak tanulmányozásával a csillagászok feltérképezhetik az objektum hőmérsékleti tartományait. A ködöt 1835-ben fedezte fel először John Herschel.
Forrás: Hirado.hu
