Mivel töltheted a hétvégét egyedül vagy családosan? Szomorkodhatsz a sajtóban megjelenő borzalmakon, vagy például körbetekerheted a Kis-Balatont is.

Régóta tervezem, hogy részletesen kidolgozom és megírom elméletemet a negatív és pozitív információk energiájáról és az azokhoz való kapcsolódásról, továbbá ennek a kapcsolódásnak a hatásáról az emberi elmében. Most csak nagyon röviden, egy fontos apropó kapcsán fejtem ki, mintegy bevezetésként.
Tehát, ha valahol olyan írás jelenik meg, amelyben vagy szörnyűség, vagy genitáliákat érintő ügy, vagy valamilyen gonoszsággal kapcsolatos eseményt dolgoznak fel, akkor az azonnal címoldalra kerül, többségében rengeteg olvasót hozva. Mindezeket én negatív információknak hívom, amelyek vagy borzasztóak, vagy felháborítanak, vagy pedig egészen egyszerűen nem embernek, hanem táplálékot habzsoló és testnedveket kibocsátó állatnak tartják olvasóikat csupán. Kétségtelen, hogy sokakat ez nem hogy nem zavar, hanem vonz. Nem feladatom megítélni a negatív információk etikai értékét most, mindössze annyit állítok, hogy ezekhez, mivel meglehetősen alacsonyan vannak, mind intellektuálisan, mind tartalmilag sokkal könnyebb kapcsolódni. Egyszerűen a többségnek minden, ami negatív hamarabb, könnyebben jön. Kis hallatlankodásért, mérgelődésért senkinek sem kell a szomszédba mennie. Minden napra jut, mint ahogy a valós vagy még inkább képzelt vágyakkal is tele a spájz.

A pozitív információt még megfogalmazni is sokkal nehezebb, valami jóról lehetőleg érdekesen írni, úgy hogy negyedét elérje olvasottságban a negatív információt hordozó cikkeknek komoly feladat. Különösen, ha nem akarunk sem senkit túlságosan magasra emelni, sem piár cikket írni, sem pártlapban nyomulni, hanem csak valami igazán pozitív ügyre felhívni a figyelmet, s lehetőleg megosztani azt.

Az ugyanis, hogy mit engedünk be az információs terünkbe éppen olyan fontos és éppen úgy komoly hatással van ránk, mint hogy kit engedünk be saját otthonunkba. Ha egy folyamatosan és csak panaszkodó némbert ültetünk le kanapénkra, a többiekkel sem tudunk beszélgetni, s előbb utóbb átvesszük képzeteit, hogy aztán mi is panaszkodni kezdünk. Ha ellenben olyan valakivel ülünk le, aki felismeri a problémákat, s legalább megpróbál megoldási javaslatokkal előjönni, akkor mi eldönthetjük, hogy vitatjuk megoldásait vagy osztjuk-e. Éppen így, ha valaki jókedvvel és humorral reagál, különösképpen, ha bölcs derűvel, lehetséges, hogy nekünk is eltűnnek a felhők homlokunkról.
Tévedés ne essék, nem azt mondom, hogy ne legyenek olyan cikkek, hírek, melyek a szörnyűségekről, botrányokról tájékoztatnak. Sőt, egyáltalán nem akarom megmondani, hogy milyen információk legyenek, vagy ne legyenek, hiszen ezt nem is lehet. Csak annyit állítok a negatív információhoz kevesebb energia kapcsolódni, a negatív vélemény gyorsabban és könnyebben születik és terjed. Ugyanakkor az értékeket felmutatni, valaminek gazdagságát és jóságát elismerni, és azt bemutatni sokkal nehezebb.

Vajon miért szomjazik az ember inkább a boldogtalanságra, mint arra, hogy jó dolgokat tanuljon, hogy jó ügyekben vegyen részt? Miért érdekli a többséget mások aljassága és gonoszsága inkább, mint valakinek a jó és pozitív élménye és tulajdonsága? Miért van az, hogy inkább szeretnek az emberek rossz dolgokról hallani, mint valakinek a sikeréről? Mi ez az ősi borzalom? Miért irigyek? Mindezeket a kérdéseket mímelt álnaivsággal teszem fel, mert bár vannak saját válaszaim, s egyszerre látok történelmi, pszichológiai és politikai, sőt technikai okokat a sajtó és olvasóinak ilyen alakulása mögött, mégis úgy gondolom, hogy most még elég a kérdés felvetése.



Aztán pedig egyszerűen leírom, hogy hétvégén elmentem egy nem átlagos sport rendezvényre. Azt sem mondhatnám, hogy igazi verseny volt, holott volt, aki versenynek fogta fel. Csak annyi történt, hogy ötszáz kerékpáros találkozott Zalakaroson, majd néhányuk 118, többségük 33 kilométert tekert a Kis-Balaton körül. Mi a 33-ason mentünk végig, ahol főleg családok, békés kirándulók, de jó sok idősebb bringás tette meg velünk a távot. Olyan béke, nyugalom és jó hangulat volt jellemző, amit inkább csak magányos túráimon szoktam tapasztalni, nem vadidegen emberek százaival. Az a félreérthetetlen érzés lett úrrá rajtam, hogy ez így van jól, ebből kellene minél több. Nem a tévé és a lapok negatív információinak bombázásában összeomlani, hanem kimenni kiscsaláddal vagy egyedül, és tekerni egy jót.

A szervezőkkel beszélgettem, ők mesélték, hogy jött a hívás valamelyik bulvárlaptól, hogy elesett-e valaki, elütöttek-e valakit, vagy megsérült-e valaki? Nem. Miért? Mert az a hír, így sajnos nem tudnak írni az eseményről. Értsük meg jól, annak az eseménynek, ahol kulturáltan, egészségesen jól érzi magát több száz magyar család nincs hírértéke a médiában.



Vajon mennyire hihető az a valóság, amit a sajtó közvetít? Tényleg minden annyira rossz és csúnya? Tényleg nincs semmi szépség ebben az országban? Dehogy nincs. Legpontosabban úgy tudnám megragadni, hogy az ilyen rendezvények kreatív rekreációk. Ilyen kreatív rekreáció volt a Tour de Zalakaros, amit ezen a hétvégén II. Tisza-tó Maraton követ. Hála szervezőknek, támogatóknak, és főleg a többi résztvevőnek, hogy megmutatták, vannak ilyen jó események is, még akkor is, ha a bulvárlapok nem nagyon írnak róluk.

Félezren a megújult Tour de Zalakaroson

Rekordlétszámú induló a zalai bringatúrán
Zalakaros és a Kis-Balaton térsége ötödik alkalommal adott otthont a nagyszabású kerékpáros napnak, amelyen két új távon és pályán várták a bringásokat. Az őszi nyárban az előző éveket indulószámban közel megduplázva, mintegy 500 biciklis gyűlt össze a távokon, közülük sokan új vendégek voltak a térségben. A családokat és a könnyebb átmozgatást kereső indulókat a 33 km-es Karos-Spa Kis-Balaton túra várta a természetvédelmi terület gyönyörű tájain, amelyen közel négyszázan indultak és a leggyorsabbak alig másfél óra alatt célba is értek. A pálya a kisgyerekek és a nagyszülők számára is teljesíthető volt, szinte végig sík terepen és kerékpárúton haladt. A két frissítő állomás során a túrázók megismerkedhettek a Kis-Balaton házzal és a Kányavári-szigettel is, amelyek a környék kiemelt turisztikai látványosságai. Teszteseménynek szánták a szervezők a 118 km-es országúti teljesítménytúrát, amely kis forgalmú utakon, de igencsak embertpróbáló, helyenként 20 %-os emelkedőkön nehezítette meg az indulók dolgát. A teljesítménytúra jelleg ellenére az élboly komoly tempót diktált, és az elsőkét célba érő Fehér Csaba – Molnár Ferenc – Szejdán Zsolt trió 3:13 percen belül teljesítette a több, mint 1000 m szintkülönbséget tartalmazó pályát. Mindkét futam indulóit a zalakarosi fürdő várta feltöltődésre, a nevezéskor kapott rajtszám egyben belépőként is szolgált a sportközpontba. A délutáni tombolán 10 db 2 fős Karos-Spa wellness utalványt sorsoltak ki, valamint közel 100 kerékpáros ajándék is gazdára talált.

Szerzőnk Visegrádi Ösztöndíjas.