Bár neve csupán csak pár éve került a köztudatba, kételyek nélkül a huszadik század egyik kiemelkedő alkotója.
A dadaként dolgozó francia és osztrák-magyar származású Vivian Maier fényképezőgépe mögé bújva – hiszen őt magát csak visszatükröződésekben vagy épp árnyportrékon keresztül láthatjuk, - New York és Chicago utcáit róva örökítette meg az urbánus Amerika legérdekesebb csodáit és különleges pillanatait az ötvenes évektől kezdve egészen a kilencvenes évek végéig. A
több mint 100 000 negatívot tartalmazó életmű az ún. utcai fotográfia műfajának értékes elemévé vált; a városi létet szerethető érzékenységgel megörökítő fotográfiák nagy érdeklődésre tartanak számot a világ minden táján. Ez idáig az Egyesült Államokban, Angliában, Németországban,Dániában és Norvégiában állították ki munkáit, számos cikk, valamint egy könyv is megjelent róla 2011-ben Vivian Maier: Street Photographer címmel.
A Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház egy 2013-ra tervezett nagyobb európai turné előtt hozza el ezt a különleges fotográfiai hagyatékot a magyar közönségnek, s ezáltal egyszerre tiszteleg egy érdekes fotós felfedezés, valamint a Street Photography újjáéledő műfaja előtt. A kiállítás ötven nyomata ilyen formában még nem került bemutatásra egyik korábbi helyszínen sem. A kiállítás anyagát a jogtulajdonos szerződött partnere, a Howard Greenberg Gallery jóvoltából állíthatjuk ki.
John Maloof, az amatőr történész, 2007-ben egy chicagói aukcióház árverésén bukkant rá egy jelöletlen, temérdek negatívot tartalmazó dobozra, s ezzel felfedezte a huszadik század egyik kiváló utcai fényképészét. Személyes érdeklődése szorgos kutatómunkává alakult, s az évek során feltárta a több mint 2000 tekercs filmből, 3000 nyomatból, és több mint 100 000 negatívból álló hagyatékot, melynek nagyobb részét Vivian Maier maga valószínűleg soha nem mutatta meg senkinek.
Maier lényegében ismeretlen volt egész élete során. New Yorkban született 1926-ban, egy francia anya és egy osztrák-magyar apa házasságából. Sokat utazott Európa és az USA között, míg végül 1956-ban telepedett le Chicagóban, ahol dadaként dolgozott több mint negyven éven át. Élete vége felé, megtakarítások és rokonok hiányában, a korábban rábízott gyermekek gondoskodtak róla. Nehéz anyagi helyzete miatt elraktározott vagyona (negatívokkal és egyéb fotós eszközökkel teli dobozai) árverésre került. 2009-ben, 83 éves korában hunyt el. Különösebben sosem képezte magát, természetes tehetséggel és a legfinomabb részletekre is kiterjedő figyelemmel örökítette meg a huszadik század második felének Amerikáját. Emberi érzékenységet tükröző kompozíciói között, melyek többsége az ötvenes és hatvanas évekbeli fekete-fehér felvétel, találunk utcai jelenetképeket, gyermekek és párok portréit, valamint elvont építészeti elemeket is. Az egészen a kilencvenes évek végéig datálódó munkássága alatt egy sor házi dokumentumfilmet és hangfelvételt is készített.
Az archívum mintegy 90%-a már feldolgozásra került, s mind a szakma, mind a nagyközönség körében aratott sikere alapján elmondható, hogy Henri Cartier-Bresson, Diane Arbus vagy épp Robert Frank mellett méltó helyet foglal el az utcai fényképezés művészetének reneszánszában. A Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház kiállítása kiváló betekintést nyújt Maier főbb témáiba, hiszen a kiállított munkák a gyermekek, nők és párok, általános utcaképek, valamint az önarcképek mindegyikéből válogat.
