Emberek a vízben! Víz alatt, víz felett, vízzel körülvéve hallgatják a zenét. A helyszín Budapest legrégebbi török fürdője. Az esemény (relaxáció, koncert?) neve Hangfürdő.
Körülnézek: a Komjádiban lesz a koncert? De nem, az uszoda mellett feltűnik a Veli Bej fürdő épülete. Állítólag Budapest legrégebbi, és Közép-Európa legnagyobb török fürdőjébe fogok belépni pár perc múlva. Legalábbis az ígéret így szól. Ezt a két „leg”-et tudom csak a helyszínről, magáról a programról pedig egy négy szavas mottót, amin átfutott a szemem indulás előtt a Hangfürdő facebook oldalán: „megérkezés, énfókusz, testlazítás, léleklazítás.”Ez lenne tehát az ígéret és a menetrend is egyben. A Kultúrfürdő programsorozat keretében megrendezett Hangfürdőben elmerülni, amiről a Kultúrpartra érkezik majd az írás. Túlzás mára ez a többszörös szóösszetétel… Hang, kultúra, fürdő, part? És mindez együtt, egy időben? Kicsit sok lesz, főleg, hogy egész nap dolgoztam, és még a fejem is fáj.
Megérkezés. Jegy, szekrénykulcs, öltözés, fürdőruha, körülnézés az épületben, és csobbanás a vízbe. Leülök egy kényelmes lépcsőfokra (sarokba, mondanám, de a kör alakú medencében ez nehezen elképzelhető), és várok. Tisztán érkeztem, mindenféle előzetes befolyásoló tényezőtől mentesen (értsd: a mai rohanásban nem volt időm utánanézni a rendezvénynek). A meglepetéseket viszont szeretem, úgyhogy nincs más dolgom, mint várni, hogy hassanak rám.
Még mindig senkit nem veszek észre, aki hangokban szeretne fürdetni minket. Amúgy is, mit keresek egy fürdőben? Ha már összeklórozom magam, jobban szeretem érezni, ahogy úszás közben dolgoznak az izmaim. Itt meg csak ülök egy helyben, ráadásul a meleg vízben. Ahogy az ókor óta, a történelem legkülönbözőbb korszakaiban tették az emberek, ha tisztálkodni vagy társas életet élni vágytak.
A nyolcszögletű csarnok medencéje megtelik kétkedő, várakozó, kíváncsi és tapasztalt fürdőzőkkel, mire megérkeznek a fürdetők. Vagyis fiatalok fürdőruhában vagy nyárias szoknyákban, akik úszómestereknek nevezik magukat. Körbeállnak minket a szárazföldön, és megszólal egy férfi hang: „Helyezkedj el kényelmesen, hunyd be a szemed, és figyelj befelé! Tedd el a mindennapi gondokat az öltözőben, és hagyd ellazulni tested-lelked, hogy szabadon lebeghess a hanghullámainkon! Pihenj, tisztulj, és töltődj fel!” Ez menni fog, azt hiszem.
A beszédhangok egy időre megszűnnek, átveszi a helyüket az összes többi: elkezdődik a dúdolás és az ének odakintről. Énfókuszra van tehát szükség. Becsukom a szemem, így egyre könnyebben működik. Nem számít, hogy ki van körülöttem. Ahogy egyre mélyebbre merülök az úszómesterek kórusa által létrehozott hangok tavában, lassan eljön a testlazítás ideje is. A víz egyre kellemesebben ölel körbe.
Torokéneklés, madárhangok, klasszikus dallamok, szépen csengő népdalok. Ha kinyitom a szemem, a fürdő közönségének mosolyait látom, az éneklők pedig a legkülönbözőbb mozgásokat hajtják végre, formációkat veszik fel, miközben változtatják a hangzásvilágot. Lassan, de biztosan közeleg az utolsó stáció, a léleklazítás. Gondolataim messzi útra kelnek a fürdő csarnokából. Emlékek és álmok tengerében kavargok. Tengerzúgás, fák susogása hosszú percekig a szélben – a múlt után a képzelet világába is ellátogatok. A zene lassan csendesedik, megnyugszik, elhalkul. És vége.
Később még élménycsere, benyomások megosztása, beszélgetések a fürdő különböző helyiségeiben, de az idő még mindig lassú, a hangok furcsán csengenek, és emberek közt is az egyedüllét érzése tölt el. A fürdőből kilépek a Duna-partra. A (hang)fürdőzés közben besötétedett. A Margit híd mögött feltűnik a kivilágított Parlament. A magány sokat áhított és termékeny változata jár át: a nyugalom. Ebben a fürdőben megérte megmártózni.
A Hangfürdő születése és jövője
A Hangfürdő ötlete és nevének eredete is egy – már szinte történelmi múltra visszatekintő – kórusig vezet vissza. A Halastó Kórus tíz évvel ezelőtt alakult Budapesten, Halas Dóri és Tóth Árpád vezetésével (vezetéknevük összeolvasásával könnyen megfejthetjük a kórus nevének rejtélyét). A kezdeti tagok nagy része a Halastóból szivárgott át a Hangfürdőbe, emellett több jellemzőt is átvettek a régebbi kórustól: mindkét társaságot főként amatőr énekesek építik fel, a kórusimprovizáció technikája pedig szintén a Halastóhoz nyúl vissza. Mivel a szellemi örökségek a Halastóig vezetnek, az új kórus szeretett volna a nevükben megjelenő vízelemmel kapcsolódni a „szellemi atyjukhoz” – így jött létre a Hangfürdő.
Első koncertjüket tavaly decemberben tartották. Tihanyi Bence, a kórus alapítója egy hónappal a koncert előtt kezdte el a tagtoborzást, első körben a Halastóból, majd sorra csatlakoztak ismerősök és lelkes énekelni vágyók. Egyelőre a női nem képviselői vannak túlsúlyban, de a Hangfürdő szakadatlanul keresi a mélyebb férfi hangokat is a zenei sokszínűség eléréséért. „Jelenleg meghívásos alapon bővítjük a kórust, a zenei fogékonyságnál is fontosabb a nyitott kisugárzás. Az úszómester-jelöltek próbája az úszómesterkedés: a próbákon dől el igazán, hogyan tudunk együttműködni” – avatott be a tagtoborzás részleteibe a kórus alapítója.
A koncerteken kizárólag emberi hangokat használnak, ezért eddig nem is tűntek fel más hangszerek. A hangutánzások és az inuit torokéneklés ugyanúgy elhangzik, mint a klasszikusabb dallamok, népdalok és modern darabok.
A kóruskoncert és relaxáció egyesüléséből létrejött Hangfürdő eddig szárazföldön működött. A szoba falai közt teremtettek meghitt környezetet. A földön elhelyezett szőnyegeken fekvő résztvevőket vezették végig a relaxáción, és részesítették őket a zenehallgatás élményében. Most szeptemberben, a Kultúrfürdő rendezvénysorozat keretein belül került először valóban vizes környezetbe a Hangfürdő. Ez persze nem jelenti azt, hogy megfelelő beleéléssel néhány résztvevő ne érezte volna magát már korábban is fürdőben: korábban több vendég is fürdőruhában érkezett a száraz helyszínekre.
Az alapító és vezető úszómester elárulta, miben rejlenek a különbségek: „A fürdős Hangfürdőnél nem alkalmazhattuk bevezetésképp a szokásos teljes testlazítást, ezért a fürdő atmoszférájából indultunk ki. A közönség figyelmét végigvezettük a gyönyörű látványon, a víz tapintásán, a kupola állandó neszein. Sokak végig nyitva tartották a szemüket, mászkáltak a medencék közt, tehát a belső világ helyett a helyszín varázsára került a fókusz.”
Hova tovább? „A fürdő utánra rengeteg ötletünk halmozódott fel: egyéni hangmasszázs délutánok, idegenvezetés Budapesten, kiállítás-megnyitó ének improvizációval, vendégeket megénekeltető műhelyek – avatott be a jövőbeli terveikbe Bence. – Egy biztos: a Veli Bej koncertanyagából az október 23-i hosszúhétvégén tartunk szárazkoncertet a Noha Stúdióban.”