Egy hatéves gyerek a főhőse Benh Zeitlin amerikai rendező első nagyjátékfilmjének, mely jó eséllyel indul jövőre az Oscarért.
A világtól elszigetelten, apró, de erős közösségben él a hatéves kislány, Hushpuppy. Édesanyjáról csak emlékei vannak, apja neveli egy rozoga lakókocsiban az erdő közepén. Egy nap hatalmas vihar kavarja fel az öbölváros körüli vizeket, nemcsak az édesapa betegszik meg hirtelen, de az egész közösség élete veszélybe kerül. Hushpuppy saját magát okolja a katasztrófáért, minden erejével arra törekszik, hogy helyrehozza azt, ami elromlott.
A messzi dél vadjai (Beasts of the Southern Wild) az idei év legünnepeltebb amerikai filmje. A Sundance Filmfesztivál fődíja és operatőri díja, valamint a Cannes-i Filmfesztivál négy elismerése (FIPRESCI-díj, Arany Kamera-díj, Az Ökumenikus Zsűri Különdíja, Fiatal Tekintetek Díja) után komoly esélyekkel indul jövőre az Oscarért. A filmet a Jameson Cinefest keretein belül vetítették Miskolcon, ahova az elsőfilmes rendező, Benh Zeitlin személyesen is elkísérte filmjét. A vetítést követően beszélgettem vele.
Nagyon izgalmassá tette a filmet a gyermeki szemszög, vagyis az, hogy a főszereplő kislány, Hushpuppy nézőpontjából éljük meg a történetet. A hatéves gyerek fantáziavilága párosul a közben hihetetlenül naturalisztikus és realisztikus közeggel, így valamiféle hibrid dolgot hoz létre. Ez a fajta hibriditás a film egészében megjelenik, a lány karakterében úgy, hogy egyszerre gyermeki és felnőtt. Van valamilyen életrajzi ihletése a hősnő karakterének?
Igen, van kapcsolat, de nem a fiatalkori énemmel, inkább úgy általánosságban. Mikor hatéves voltam, játszottam ugyan egy filmben, amit egy barátom készített. De a filmezés természetesen akkor csak mint szórakozás szerepelt az életünkben, soha nem gondoltuk, hogy ezzel fogunk foglalkozni. Ami igazán összeköt a kislány karakterével, azt inkább annak tudom be, hogy a mai napig nehéz feldolgozni számomra, hogy fel kéne nőni. Emellett nagyon sokat dolgoztam és dolgozom is gyerekekkel, főleg ezzel a korosztállyal, és azt hiszem, jól értem a nyelvüket, a világukat. Nagyon tiszta, érzéseik által vezérelt valakik, akik még nem ismerik igazán a szabályokat. Hushpuppy karakterének megalkotásakor is megpróbáltam ezzel a gyermeki fejjel gondolkodni és természetesen rengeteget merítettem saját magamból.
Azt gondolom, könnyebben is dolgozom gyerekekkel, mint felnőttekkel. A felnőtteket már zavarja a kamera, a gyerekek természetesen viselkednek, nincs meg bennük a tudatottság. Persze nem volt könnyű a munkafolyamat, de a kislány nagyon okos volt, azt éreztem, mégsem egy gyereket kaptam, hanem egy baromi jó színészt. Három hónapon keresztül dolgoztunk együtt, próbáltuk átdolgozni, megtanulni az anyagot.
Fontos volt számodra, hogy amatőr színészekkel dolgozz?
Igen, mindenképpen így szerettem volna. A történet nagyon sokat merít azokból az eseményekből, melyek ténylegesen megtörténtek Dél-Louisianában. Az emberek ott nagyon mások. Máshogy beszélnek, gondolkodnak. Bátorság és vendégszeretet egyvelege keveredik bennük. Engem ez a furcsa mentalitás fogott meg. A mai napig azt gondolom, ezt nagyon nehéz lemásolni, eljátszani, olyasvalakik kellettek a filmhez, akik rendelkeznek ezzel a „többlettel”. A szereplőimnek ez sikerült is, realitást adtak a karaktereknek azáltal, hogy saját tapasztalataikkal színesítették az anyagot.
A messzi dél vadjai az első nagyjátékfilmed, az ezt megelőző munkáid mind rövidfilmek voltak. Sokan mondják, hogy néha sokkal nehezebb kevesebbet jól írni, mint ha több karakter áll a rendelkezésedre. Te melyiket találtad nehezebbnek?
Számomra nagyjátékfilmet készíteni sokkal nehezebb. A kisfilmet egészében a fejedben tudod tartani, egy apró változtatás következményeit pillanatok alatt végigpörgeted az agyadban. Egy nagyjátékfilm esetében ezt nem teheted meg. Nem tudod átlátni, hogy egy kis változtatás milyen kihatással lesz a film más részeire. Folyamatosan a már jól megtervezett dolgokra kell támaszkodnod, nem hozhatsz új döntéseket egyik pillanatról a másikra. Persze az is nehezebbé teszi a munkát, hogy sokkal több emberrel kell együtt gondolkodnod és dolgoznod, mint egy rövidfilm esetében.
Mit tartottál a forgatás legjobb, legizgalmasabb, illetve legnehezebb részének?
Amit a legjobban élveztem, az a vízen való forgatás volt. Hihetetlen képek készültek, hatalmas kaland volt, kihívás, izgalom. Imádtam. Ez volt a kedvenc részem. A legnagyobb kihívás pedig egyértelműen az volt, mikor egy körülbelül osztályteremnyi gyereket kellett igazgatnom. Nem elég, hogy rendezőből hirtelen bébiszitterré változtam, a kettőt együtt kellett művelnem. Borzasztó nehéz volt.
A film Lucy Alibar írónő egyik művének adaptációja. Mikor találkoztál először az eredeti darabbal?
A mű írója régi barátom. Már gyerekkorom óta ismerem, és amióta csak írt, nagy vágyam volt, hogy egyszer megfilmesítsem az egyik művét. Voltak ötletek a fejemben egy nagyjátékfilmmel kapcsolatban, és egy nap rájöttem, hogy ezek az ötletek összefüggésbe hozhatók Lucy munkájával. Ezek után együtt dolgoztunk a forgatókönyvön, összegyúrtuk az én ötleteimet az ő darabjával.
Ha ilyen jó a viszony köztetek, akkor, gondolom, könnyű volt együtt dolgozni vele.
Igen, elmondhatom, hogy ő az egyik legjobb barátom.
Számodra a film inkább optimista, vagy pesszimista hangvételű?
A Teknőben élő emberek a külvilágtól elzártan élnek, tudják, hogy közeleg az árvíz, mely valószínűleg közösségük halálát jelenti majd, mégis boldogok, és próbálnak túlélni. Szerintem ez egy szubjektív dolog, ki minek éli meg. Mindennek a végén ott vár ránk a halál, és ezt jól tudja az egész közösség. A rengeteg viszontagság ellenére mégis Hushpuppy az, aki képes túllépni ezeken a traumákon, és megtanul túlélni. A film egy másik fontos dolgot is felvet, és ez az elfogadás. Értékelnünk kell mindenkit, aki egy kicsit is máshogy akar élni, mint az átlag. Kellenek ezek a különleges nézőpontok, kultúrák, fenn kell maradniuk.
Lehet ez a film üzenete?
A filmnek mindig fontos kérdésekről kell szólnia. Az elmúlás gondolatát és a veszteség érzését meg kell tanulnunk túlélni. Azt nem gondolom, hogy a filmnek életre szóló üzenete van, de vannak olyan jelenetek, melyeknek egyértelműen van mondanivalója.
Meg tudnál nevezni olyan írókat vagy rendezőket, akik nagy hatással voltak rád?
Persze, elsősorban rengeteg gyerekirodalom, így Roald Dahl történetei, vagy Mark Twain Huckleberry Finnje. Emellett mindig is imádtam a szerelmi sztorikat, de nagy hatással voltak rám a fantasztikus filmek is. Ha rendezőket kéne megneveznem, akkor Cassavetes és Scorsese nevét emelném ki.
Számítottál rá, hogy a filmed ekkora figyelmet kap majd?
Egyáltalán nem. Fogalmam sincs, hogy történhetett. A filmnek nincs műfaja, nem játszanak benne sztárok, nagyon kevés pénzből készült, szóval tényleg nem gondoltam rá, hogy bejön. Persze igyekeztünk mindenki számára elfogadhatóvá tenni a filmet, nem művészfilmnek készült. A munkafolyamatok során folyamatosan kommunikáltunk a közönséggel, próbáltunk egy közönségbarát alkotást létrehozni, de nem hittük, hogy működni is fog.
