És mindennek vége? Nem, csak az Állampolgári Részvétel Hetének, de talán így, most, ezért kezdődhet el valami. Vagy valaki... A lehetőség adott, éljünk vele az elkövetkező órákban.

Miért is? Azért is! Mert állampolgárságunk nem csak kötelezettségekből, de jogokból is áll. Ezek mindennapos gyakorlásának terepe a civil platform, a tevőleges tér, ahol a hatalom felelősségét, nem arisztokráciáját illik firtatni. Ahol felfedezhetjük magunkban, s egymásban az empátia, a szolidaritás készségét, ha már e különleges képességek birtokában vagyunk. Ahol hallgathatjuk, és hallathatjuk a hangunkat, hogy ne a magányos harcos néma archetípusát kövessük mintaként.



És bár a rendszer éberen figyel, mindig készen a kizsákmányolásra, egy pillanatra letörölhetjük homlokunkról az aktív szabadidő verejtékét, mert bizony ennyi a jutalom; a folyamatos szolgálat... Ja! Meg a szabadság, majd el felejtettem, amennyiben jelent ez még valamit. Nekem igen! Veled mi van?