Azt beszélik Pesten és Budán, hogy van egy hely, ahol még a „pókok is mesét szőnek”. Ezt a titokzatos helyet úgy hívják: Mesemúzeum.

Alighanem igaz lehet a pletyka. Igaz olyannyira, hogy amikor megpróbáltunk utánajárni – a Magyar Népmese Napján –, akkor éppen az elsősorban gyerekeknek kialakított közösségi tér megnyitójára érkeztünk, amin annyira sokan voltak, hogy talán csak egy kicsike pók fért volna még be.

Kányádi Sándor, kiváló költőnk és műfordítónk és Dr. Nagy Gábor Tamás – a Budavári Önkormányzat polgármestere – kezdték a megnyitót rövid, ám annál határozottabb beszédükkel Elek apó kútjánál, amit aztán a gyerekekkel közösen koszorúztak  meg. Kányádi, aki nem mellesleg a környéken lakik, az egész Mesemúzeum ötletadója, ugyanúgy ahogy – úgy tudom – korábban ő álmodta meg, hogy a Mesemúzeum előtti téren Benedek Elek szobra álljon.


A szoborral szemközti, sokáig felújításra szoruló műemlék épület újjászületéséhez, földszinti részének Mesemúzeumként való kiteljesedéséhez erős inspiráció lehetett Kányádi álma, de azért gondolom nem ártott, hogy mind a helyi önkormányzat, mind a kormány, mind az EU mögé állt, míg szakmai hátteret a Petőfi Irodalmi Múzeum biztosított. A Mesemúzeumban két PIM-es múzeumpedagógus is folyamatosan arról fog gondoskodni, hogy azt a prekoncepciót lerombolják, amely a „múzeum” szóval kapcsolatban sajnos még mindig felmerül a közgondolkodásban. Vagyis, hogy azt az elképzelést megtörjék, hogy egy múzeum csak unalmas lehet, csak kiállítások vannak, vagyis bemegyünk – megnézzük – kijövünk és kész. Az utóbbi évek tényleg komoly és nagy közönséget megmozgató múzeumi kezdeményezései sokat változtattak az emberek közgyűjteményekhez való viszonyán, de nem lehet elég korán kezdeni a tudattágítást. Így aztán a Mesemúzeumot nem csupán kiállítótérként kell elképzelnünk, hanem mint kiállítást, interaktív játszóházat, amelyben a legkülönbözőbb műhelyek működnek.

Például alsó tagozatosoknak tart drámafoglalkozást, felső tagozatosoknak pedig színjátszó csoportot Bethlenfaly Ádám, és minden kedden más művészt látnak vendégül, akivel együtt illusztrálhatnak mesét a gyerekek. Csoportoknak szerepjátékszerűen épül fel az „Óriási társasjáték” vagy a legkülönbözőbb próbák leküzdése révén tehetnek szert a vállalkozó kedvűek a „mesehős-igazolványra”. De lehet éppen úgy hármat kívánni, mint a királyi döntéseket – vagyis az igazságosságot gyakorolni. Úgy hallottam, hogy a Mesemúzeum több száz éves épülete kincseket is rejt, és ha valaki megtalálja őket, akkor azok mesélni kezdenek.

Családoknak külön érdekes lehet a Mesemúzeum első vendégével, Marék Veronikával való találkozás október 13-án, 10 órától, vagy például a Kompánia Színházi Társulat interaktív családi drámafoglalkozása, melyben kipróbálhatják, hogy milyen lehet más bőrébe bújni, legyen az egy magányos medvebocs vagy éppen a gonosz szelek ura. A Kompánia október 27-én, 10 órától kezdődő közös-előadásának egyik célja például, hogy kiszabadítsuk az elrabolt királylányt. Talán nem mellékes – különösen az olyan gyerekeknek, mint amilyen én is voltam – hogy október 20-án, 14 órától Zorka, a könyvdoktor segít megjavítani, rendbe hozni elrongyolódott, agyonolvasott mesekönyveinket. És természetesen a gyerekek szülinapját is meg lehet a Mesemúzeumban tartani, amely kreatívabb és élményben gazdagabb környezetnek tűnik már most, mint egy gyorsétterem.

Mindezeket csak rövid ízelítőként írtam le, s rengeteg mindent nem is említettem, ám talán már az is sokaknak vonzó lehet, hogy a belépők sem drágák, és ha családdal vagy csoporttal érkeznek, akkor is különböző kedvezményeket lehet igényelni. Nem csupán hagyományos múzeumot, hanem interaktív teret hoztak létre itt, és ahogy E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója kifejtette, a múzeum a magyar és külföldi, mű- és népmesék segítségével fogja közösségépítő szerepét teljesíteni, ami két fő irányt jelent: egyfelől a családok felé fordulást, másfelől a formális és informális oktatásba való bekapcsolódást foglalkozásaival és programjaival.

Nem közvetlen előzménye a Mesemúzeumnak, éppen csak számomra volt az elmúlt nyáron annyira sűrű ez a mese-téma, hogy mintegy mellékzöngeként említenék meg pár történetet, mint amilyen Kő Boldizsár mesejátszóterei vagy a Bailavidrum-csoport mesés barangolásai, tájfutásai. Utóbbi kettő egy-egy vállalkozásában magam is részt vettem, az Aquincum Múzeum Kő Boldizsár-féle játszóteréhez írtam verseket, és a pilisi Bailavidrum-barangoláshoz mesét. De éppen a Kultúrpart oldalain írtam a Mesetandem című lemezről, amely nem oly régen jelent meg, s amely a mesék gyógyító hatására épít. Azt szűrtem le mindhárom vállalkozás tapasztalataiból, hogy nem csak érdeklődés van a szülőkben és gyerekekben a mesés szórakozásra, hanem nagyon komoly igény is.


Szerzőnk Visegrádi Ösztöndíjas.