Első szerepénél megnémult a színpadon, később azonban a Nemzeti Színház tagjaként olyan nők bőrébe bújt, mint Antigoné, Lady Macbeth és Gertrudis. A legendás színésznő 1926. október 5-én hunyt el.
Mari még öt éves sem volt, amikor árvaságra jutott. Édesanyja halála után ínséges gyermekkor várt rá. Tízéves korában Győrött pesztonkának állt, Bécsben és Pesten szolgáló volt, majd markotányosnő lett a königgrätzi csatatéren. 1866-ban, tizenhat évesen Hubay Gusztáv társulata után szökött Székesfehérvárra, és statisztálni kezdett. 1867-ben már Budán játszott, 1869-ben a kolozsvári színházhoz szegődött. Kolozsváron nagyon sok szerepet kapott, a közönség is gyorsan megkedvelte, a kritika pedig elismerően szólt róla.
Három évadot töltött itt, amikor nagyon nagy megtiszteltetés érte: a fővárosi Nemzeti Színházhoz hívták Jókainé Laborfalvi Róza helyére. Így lett 1872-től a Nemzeti Színház tagja, és játszotta el pályája során a legnagyobb tragédiák női főszerepeit. Legemlékezetesebb szerepei: az Antigoné, Médeia, Élektra, Cleopátra, Lady Macbeth, Phaedra, Stuart Mária, Erzsébet, Margit királyné, Gertrudis, Mirigy. Szerepei közt színháztörténetileg a legjelentősebb mégis, hogy Az ember tragédiája első színre vitelében ő játszotta Évát.
Színészi teljesítménye mellett tehetséges íróként is számon tartják. Naplót írt, amely színháztörténeti szempontból is értékes alkotás. Könyvek egész sorában, hírlapi cikkekben, naplójában vallott nagy szerelméről, a színészetről. Sokszor a lángoló szenvedély hangja szól a soraiból: „Szép és fölséges színészet, amely megengeded nekünk, hogy mindig a széppel foglalkozzunk, hogy a remekműveket a mi ajkunk közvetítse és a nagy költők prometheusi lángjánál melegedjünk és fényeskedjünk – én hódolattal, alázattal, hálával szeretlek és büszke vagyok a színész névre!”
1913-ban lebontották a Nemzeti Színházat, a társulat a népszínházba költözött. Jászai nagyon fájlalta az elhamarkodott döntést, és hogy a számára oly fontos Nemzetivel biztosan ne szakadjon meg egy életre (és halálra) szóló kapcsolata, a színház egyik márvány oszlopából faragtatta saját síremlékét, tégláiból pedig a sírboltját.
Az első világháborúban fellépett a sebesültek előtt a kórházakban, valamint többször kis csomagot állított össze saját költségén, s ezeket elküldte a katonáknak. Az 1910-es évek második felétől egyre kevesebb darabban lépett fel, inkább verseket szavalt. 1926-ban egészsége megromlott, sokat betegeskedett. Utoljára Stuart Mária Erzsébet királynéját játszotta 1926. január 6-án. Még ugyanabban az évben, 1926. október 5-én, Budapesten elhunyt a magyar színháztörténet kiemelkedő nőalakja.
Digitális tárlat mutatja be Jászai Mari életét és legkiemelkedőbb színház-, és filmművészeti szerepeit. A honlap a Magyar Nemzeti Digitális Archívum rendezvénysorozatának első digitális kiállításaként jött létre tavaly télen. Az oldalon a részletes életrajz mellett rengeteg fényképet, rajzot, és A tolonc című filmet is láthatjuk, mely Jászai Mari egyetlen, a később világhírűvé vált Kertész Mihálynak pedig legkorábbi fennmaradt filmje.
