Egy pórázra kötött kisbolygóval terelgettetnék tudósok azokat a részecskéket, melyek részben felfognák az otthonunkra érkező napsugarakat – írja a Space.com.
Újabb merész ötlettel rukkoltak elő tudósok, hogy felvegyék a harcot a globális felmelegedés ellen. A „megszokott” bolygómérnöki elképzelések helyett, melyek az óceánok és az atmoszféra felé kacsintgatnak, a legújabb ötlet bolygónk kísérőjén is túlra tekint, konkrétan a Nap és a Föld hozzánk legközelebb eső Lagrange-pontjáig (L1), ahol csillagunk és a Föld gravitációs ereje „kiegyenlíti” egymást.Kutatók szerint ez az új módszer jóval olcsóbb, mint az olyan űrelképzelések, melyek Föld körüli pályára helyeznének különféle eszközöket, például hatalmas tükröket. Ugyanakkor tartósabb azoknál, melyek bolygónk köré vonnának egy szűrőként használt anyagfelhőt, melyet a Nap sugárzása és a különböző gravitációs erők könnyen szétkergetnének. A skót tudósok azonban nem hagynák csak úgy szállni a port, hanem egy kisbolygó felügyeletére bíznák, mely gravitációjával egyben tartaná a szűrőrendszert. A tervek szerint a Föld–Hold távolság négyszeresén fekvő nyugvópontra navigálnának egy aszteroidát egy elektromágnesekből álló „tömeghajtóművel”, mely kettős szereppel bírna: először is ezzel a szerkezettel löknék helyre az égitestet, majd segítségével porolnák le a szikladarabot.
Egyes mérések szerint, ha a napsugarak 1,7 százalékát megszűrnék, azzal egy 2 fokos hőmérséklet-emelkedést lehetne kinullázni. A századunk végére 6,4 fokkal is emelkedhet az átlaghőmérséklet. A kutatók már ki is szúrtak egy megfelelő delikvenst, a 1036 Ganymed (nevét Ganümédész trójai királyfiról kapta) személyében. A földközeli kisbolygó akkora porfelhőt tudna egyben tartani, mely a bolygónkra érkező napsugarak 6,58 százalékát is ki tudná takarni. Egy ilyen pajzs ötbilliárd kilogramm lenne, és 1600 kilométer átmérőjű. Maga a kisbolygó is igen nagy, 130 billiárd kilogrammos és 32 kilométer átmérőjű.
„Ekkora aszteroidák kapcsán a hollywoodi katasztrófafilmek juthatnak eszünkbe, de ahelyett, hogy elpusztítaná az életet a Földön, az emberiség hasznára is válhat” – mondta el a tanulmány egyik szerzője, Russell Bewick, a glasgow-i Strathclyde Egyetem űrkutatója. A legnagyobb kihívás egy ekkora kisbolygó beparkolása. „A Planetary Resources nevű vállalkozás a közelmúltban jelentette be, hogy aszteroidákat fejnének meg” – idézte fel Bewick. „A tanulmány szerint, melyre elképzeléseiket alapozzák, 2025-re a technológia eljut odáig, hogy félmillió kilogrammos földközeli kisbolygókat tudjunk befogni és szállítani. Ennek fényében a Ganümédész mozgatása egyelőre elképzelhetetlennek tűnik, de egy kisebb aszteroida elnavigálása a legközelebbi Lagrange-pontig nem lehetetlen.”