Egy új tanulmány szerint a körülbelül 2,5 millió évvel ezelőtt a Csendes-óceán déli medencéjébe csapódott Eltanin óriásmeteorit nem csak egy megacunamit okozott, a katasztrófa a jelenlegi hosszú jégkorszak kezdetét is jelentette.
Mivel az Eltanin meteorit - melynek átmérője akár 2 kilométer is lehetett - 2,5 millió évvel ezelőtt a Csendes-óceán déli medencéjének mély vizébe csapódott, ezért egy ausztrál kutatócsoport szerint az eseménnyel foglalkozó eddigi kutatások többsége nem megfelelően becsülte fel a katasztrófa parti területekre gyakorolt közvetlen romboló, illetve a bolygó klimatikus rendszerére kifejtett globális destabilizáló hatását. A csoport vezetője, James Goff (University of New South Wales, Australia-Pacific Tsunami Research Centre and Natural Hazards Research Laboratory) szerint a Föld történetében ez az egyetlen ismert becsapódási esemény, ami mély vízbe történt, de a viszonylag szembetűnő és tanulmányozható kráter hiányában kevesebb figyelmet kapott, mintha a test szárazföldbe ütközött volna.A szárazföldi becsapódások energiája legnagyobb részben lokálisan abszorbeálódott, a chilei partok és az Antarktisz között lezuhant kisebb hegynyi meteorité azonban a becsapódási pont közelében akár több száz méter magas hullámokat is indukálhatott. Néhány modell azt sugallja, hogy ez a megacunami szinte elképzelhetetlenül nagy lehetett, végigsöpört az óceánon és mélyen behatolt a kontinensekre. Emellett volt még egy hatása is: óriási mennyiségű vízpárát, ként és port lökött a légkörbe, egészen a sztratoszféráig. A cunami által okozott közvetlen pusztítás hatása csak rövid távú volt, a magaslégkörbe került rengeteg anyag viszont elég lehetett ahhoz, hogy hosszabb időre elhomályosítsa a Napot, csökkentve ezzel a besugárzást és a felszíni hőmérsékletet. A Föld akkoriban éppen a fokozatos lehűlés fázisában volt, a katasztrófa ezt a folyamatot gyorsíthatta fel, egy jégkorszak beköszöntét eredményezve.
Goff és munkatársai szerint a geológusok és a klimatológusok a Chilében, az Antarktiszon, Ausztráliában és egyéb helyeken található, általában a negyedidőszak kezdetének jeleként értékelt geológiai rétegeket a klímaváltozással magyarázzák, míg az általuk sugallt alternatív magyarázat a megacunami hatásának tulajdonítja ezt a rétegződési szakaszt. Mike Archer szerint nem kétséges, hogy bolygónk a pliocén kor közepe és vége felé már a lehűlés szakaszában volt, ők mindössze azt gondolják, hogy az Eltanin-becsapódás felgyorsította ezt az egyébként lassú folyamatot, és Földünket "pillanatszerűen" az utolsó 2,5 millió évet jellemző jégkorszaki állapotba sodorta, felgyorsítva egyúttal fajunk fejlődését is. Eszerint a pliocén és pleisztocén korokat elválasztó Eltanin hatásában sokkal jelentősebb lehetett, mint a nem repülő dinoszauruszokat 65 millió évvel ezelőtt kipusztító becsapódás. A szerzők végül arra ösztönzik a többi kutatót, hogy vizsgálják meg újra alaposan a geológiai rétegződés konvencionális interpretációit, hogy vajon az adott rétegek nem tekinthetők-e inkább egy meteor által kiváltott megacunami eredményének.
Forrás: hirek.csillagaszat.hu