Vannak lehetetlen feladatokat kereső őrültek, ez kétségtelen. De hogy valaki alternatív színházat nyisson a nyóckerben ezekben a támogatatlan és közönségben ínséges időkben – hát ez a Kihívás.
2012. szeptember végén megnyitotta kapuit a nyolcadik kerületi Vajdahunyad – Kis Stáció utca sárkán a
Gondozó Színház. Az alternatív teátrum házigazdái, a médiumKULT Egyesület Színházi Szabadköréből Budai Géza és Galkó Janka. Az ő közös ötletük, munkájuk és a Gondozó Kert romkocsma üres hangára és befogadásra hívása hozta létre az új játszóhelyet, ahová az alternatív színházi hagyományaihoz híven várják az előadóhelyet kereső amatőr és fél profi társulatokat.
A hangártér adja a romszínház téglacsupasz, építhető, bontható, akárhová függöny és fény hangulatát, amit bármelyik előadás könnyen be tud lakni – ahogy ezt meg is mutatta az 13 produkció, amit a Gondozó Nyitófesztiválon 2012. szeptember 28
–30. között tekinthetett meg a nagyérdemű.
Miután Budai Géza igen röviden megnyitotta a Fesztivált és a Színházat, a Papp Gábor által fémjelezett
Dráma Szutra koncertezett. Zenéjük olyan volt, mint a roséfröccs: élveztük és jókedvet csinált, találó felütése volt a rákövetkező előadásnak, a TrainingSpotos
Hangállamnak.
Az estet a Radikális Szabadidő Színház
Mizantrópja koronázta, amelynek inkább kontextusa volt érdekesebb, mint maga az előadás – kivonulást kísért egykor egy színházból (Tűzraktér), most pedig alternatív-kortárs színházi metaforaként láthattuk, jelezve a történelem kontinuitását egy születő színház nyitányán.
Az Apró Színház a második nap délutánján rövid drámafoglalkozást tartott Csík Andrea és Császár Réka a még igen kisszámú közönség aktív részvételével. Különböző kultúrák dallamvilágára emlékeztető rigmusokat és ritmusgyakorlatokat tanítottak be, amelyek mind valamely futó előadásukban is elhangoztak.
Mindhárom nap Szitás Balázs mozgásperformanszai voltak láthatók az előadások között, szombaton:
A felkelő és a
Zombikád, vasárnap: megint a
Zombikád (egy zombi tudatra ébredése közvetlenül a harapás után, hatásos Prodigy-zenével) és egy új, egész estésre tervezett produkció előszobája, a
Záramlat. Ezek között található némi összefüggés, a lenyűgöző testtudattal rendelkező előadó etűdjeinek középpontjában a tudat és az önkontroll elvesztése állt.
A
Kb35 Inárcs József Krisztina ügye improvizációkból született, kiindulási pontként Kafka regénye,
A per szolgált. Az össze nem függő jeleneteket a valami nem stimmel érzése köti össze: félelmek és frusztrációk. Látunk rosszul működő házasságot, amely pár jelenettel később tragédiába torkollik, gyermeke életét megkeserítő szülőt, sérült testvérével törődni kénytelen fiatalt, dilettáns művészt, gyilkossággal végződő bújócskázást. Az előadást átszövi a megoldhatatlan, vagy annak tűnő élethelyzet, a szorongások feloldhatatlansága. A szerteágazó előadás központi szálában bolyong József Krisztina, akinek fogalma sincs, mi is az ő ügye, mi a bűne, amivel mindenki foglalkozik, amit mindenki tud rajta kívül.
Az est záróakkordja Ilyés Lénárd
Novecento című monodrámája, évek óta futó, sikeres előadás az óceánjáró hajót soha el nem hagyó zongoristáról.
A harmadik napot a
Váry Károly által játszott monodráma,
A bohóc nyitotta, amely régóta színpadon álló, profi előadás. Az előadás alapja egy James Joyce-vázlat, melyben egy bohóc meséli el tragikus életét. A helyszín a zárt osztály, de nem a tényleges bezártság szüli a feloldhatatlan feszültséget: a Bohóc saját emlékeinek rabja, azok felidézése, újraélése mindennapi rutin. Képzeletében még mindig szokásos esti cirkuszi fellépésére készül, miközben emlékei megelevenednek a gyermekkortól kezdve; nyomasztó, nehezen, talán egyáltalán nem feldolgozható emlékek: molesztálás, szexuális kiszolgáltatottság, gyermekének halála. A helyzet könyörtelensége az állandóságból fakad, a Bohóc a múltban él, nem tud szabadulni a történtek fogságából. Megszállottan ismételgetett mondatai, az őt körülvevő tárgyak újabb és újabb sebeket szakítanak fel: rémálmai minden áldott nappal megelevenednek.
A harmadik nap és a fesztivál Grecsó Zoltán
Willany Leó improvizatív táncszínházával ért véget. Jellemző a kialakult hangulatra, a három nap alatt összeszokott közösségre, hogy a taps befejeztével senki nem rohant haza mondvacsinált „de hát holnap hétfő” indokokkal, az este a Gondozó Kertben zárult beszélgetésekkel a limonádé-sör-fröccs-tea-cigaretta-szendvics variációi mellett.
A fotók forrása: szinhaz.mediumkult.hu
