Amerikai kutatók új teóriát hoztak napvilágra a Húsvét-szigetek kőszobrairól: úgy gondolják, hogy kötelekkel kifeszítve, gyakorlatilag „léptetve” juttatták végső helyükre a sziklaembereket készítőik. A módszert élőben is kipróbálták.

A Journal of Archaeological Science tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint a Húsvét-sziget rejtélyes kőemberei gyakorlatilag “odasétáltak” a helyükre. Carl Lipo, a Kaliforniai Egyetem kutatója és Terry Hunt a Hawaii Egyetemről úgy gondolja, hogy a Rapa Nui emberek a korábbi, fákon görgetős teória helyett kötelek segítségével, lépésről lépésre arrébb döntve juttatták el a kőembereket a végleges helyszínektől több kilométerre fekvő kőfejtőktől.

A moainak nevezett kőszobrok a Chilétől 3600 kilométerre fekvő, csendes-óceáni Húsvét-sziget nevezetességei, rengeteg rejtély és titok övezi készítésüket. A sziget 163 négyzetkilométeres területén több mint 1000, többé-kevésbé teljes emberarc található. Ezek közül a legnagyobb 74 tonnás és 10 méter magas. Egyes elméletek szerint ezek a szobrok a körülbelül 1000 évvel ezelőtt itt élő polinéz kultúra, a Rapa Nui egyfajta síremlékei, vagy a még élő uralkodók tiszteletére emelték őket, de egyre inkább elterjed az az elképzelés, hogy nem a polinézek, hanem az előttük itt élő nép műve a monumentális embererdő.



A kőemberek rendeltetése tulajdonképpen még mindig kétséges: szolgálhattak síremlékként, vagy még élő emberek számára tiszteletből emelt szoborként is. Mivel valószínűleg rendkívül sokba került egy ilyen kolosszust kifaragtatni, kifejezhették a készíttető család státuszát is a társadalomban.

Eddig úgy tudtuk, hogy a kifaragott kőtömböket farönkökön görgetve juttatták el a kőfejtőből (Rano Raraku) a több kilométerrel arrébb található végleges helyükre. Ezt Jared Diamond geográfus Collapse című könyvében összefüggésbe hozza a Rapa Nui kultúra hirtelen összeomlásával is: az emberek kivágták az erdőket, hogy újabb és újabb kőszobrokat készíthessenek, így teljesen elvágták maguktól a természetes nyersanyagokat. A sziget amúgy is az egyik legelszigeteltebb lakott terület a világon, így máshonnan nem igazán juthattak hozzá ezekhez a nyersanyagokhoz, mint a helyszínről.

A Kaliforniai és a Hawaii Egyetem kutatói úgy gondolják, hogy a görgetős módszer ugyan lehetséges, de nem szólnak mellette leletek, amelyek bizonyíthatnák, hogy a Rapa Nui valóban így járt el a szobrokkal. Ehelyett sokkal valószínűbb, hogy a kőtömböket úgy “sétáltatták” a végleges nyughelyükre. Ezt az elképzelést a The Statues That Walked című könyvükben is publikálták (A szobrok, amelyek sétáltak).



A nyomtatvány megjelenése után egy amerikai televízió arra kérte a kutatókat, hogy bizonyítsák is be a teóriájukat: egy életnagyságú modellel mutassák be, hogyan sétáltak azok a bizonyos szobrok. Lipo és Hunt némi kezdeti nehézségen túlesve sikeresen megoldotta a feladatot – a módszer azonban nem győzött meg mindenkit. “Bámulatos volt, amit csináltak, de ez közel sem rendes kísérlet” – nyilatkozta a Nature-nek Jo Anne Van Tilburg, az Easter Island Statue Project (Húsvét-szigeti Szoborprojekt) vezetője a Kaliforniai Egyetemről.

A legtöbb kérdésre egyébként azért nincs biztos válasz, mert a szigeten élő nép történelme során többször is megtizedelődött. Az erdők túlnépesedés miatti kipusztítása és a rabszolgagyűjtések miatt a sziget népessége mára mindössze párezer főre csökkent, a rejtélyes moirák titkát pedig őseik magukkal vitték a sírba.

Forrás: The Explorer World