Nagyszabású programsorozat indul, melynek társadalmi jelentősége európai és magyar vonatkozásban is kiemelkedő, a holokauszt roma áldozataira hívja fel a figyelmet.

Az Auschwitz-rekviem egy négy blokkból álló programsorozat – lesz koncert a MÜPÁ-ban, egy képzőművészeti kiállítás a Francia Intézetben, dokumentumfilm fesztivál az Urániában és egy angol nyelvű digitális kiállítás. Melyik volt a kiindulópont?

Minden a koncert köré szerveződik. Az Auschwitz-rekviem egy Európai koncertsorozat, amiből megálmodtunk egy összefüggő kommunikációs kampányt. Roger „Moreno” Rathgeb zeneműve minden országban kiegészül nemzeti kórusokkal, a mi esetünkben a Szent Efrém Kórussal és négy remek, profi szólistával. A rekviemet Auschwitz ihlette, célja is az, hogy azokra emlékezzen, akiket meggyilkoltak táborokban, ahol tudjuk, hogy legalább négy féle foglyot különtettek el; voltak köztük politikaiak, homoszexuálisok, cigányok és zsidók.
A teljes programsorozat is Rathgeb művéről kapta a nevét, de a dokumentumfilm fesztivál témája nem kizárólag Auschwitz. Szó lesz többek között a ruandai népirtásról, a portugál diktatúráról, a guatemalai polgárháborúról is.
Valóban nem csak olyan témákat dolgoznak fel a filmek, amelyek kifejezetten a roma vagy a zsidó szenvedéstörténethez kapcsolódnak, hanem olyasmit is, ami segít egy tinédzser vagy egy egyetemista számára megérteni, hogy mik azok a társadalompolitikai és emberi tényezők, amelyek elvezetnek a népirtáshoz. Kurátoraink, Pócsik Andrea, Bogdán Mária és Kőszegi Áron a Nyílt Társadalmi Intézet és a Romédia Alapítvány szerteágazó archívumából válogatták a programot.

Ehhez kapcsolódik a kritika-írói pályázat.

A fiatal egyetemistákat kérjük, hogy írjanak október tizennyolcadikai határidővel kritikákat ehhez a kilenc filmhez, amiket meg lehet nézni előre az OSA archívumában. Komoly tárgy- és pénznyeremények vannak.
Hogyan kapcsolódik az eddigiekhez a kiállítás a Francia Intézetben?
Első ízben hozzuk Magyarországra Otto Pankok és Ceija Stojka műveit. Ez a kurátorok, Lázár Eszter és Daróczi Ágnes érdeme. Pankok Németországban alkotott szénrajzaiban maradtak meg a harmincas évekbeli roma közösségek ábrázolásai, ezek képzőművészeti szempontból is fontos munkák. Ez a közösség volt ott akkor is, amikor Pankok megnyitotta első kiállítását, ami után nem sokkal meggyilkolták. Ceija Stojka osztrák auschwitz-túlélő, és ez az élménye szolgál művészete alapanyagául. Eljön Moritz Pankok is tárlatot vezetni, ő Otto Pankok unokaöccse. Berlinben a Kai Dikhas Galériát vezeti, ami elsősorban roma műveket bemutató intézmény.

Úgy fogalmaztál, hogy ez egy összefüggő kommunikációs kampány, tehát egyik fontos célja az általános ismeretterjesztés. Mennyit tudunk a cigány holokausztról?

Szinte semmit. Olyan tíz éve volt erről egy éles vita az ÉS hasábjain ami azóta is tart. Onnan lehet lemérni, hogy menyire kevés erről a tudás, hogy maguk a roma közösségek se nagyon tudnak saját közösségük szenvedéstörténetéről, csak ha van konkrét érintettség. Ezért ennek a projektnek a keretében elkezdtünk oral historyt kutatni, roma túlélőkkel is interjúztunk.

Megváltoztatható az emberek attitűdje koncertekkel meg kiállítással?

Schweizer József főrabbival beszélgettem egy hete, azt mondta nekem, legyek türelmes, mert időbe telik mire felismerik azok, akiknek jönniük kell, hogy jönniük kell. A koncerten coming out lesz a szólisták között, ketten nem beszéltek róla mostanáig, hogy romák. Van köztük olyan, aki tizenhét éve az operaház kiemelkedő szólistája, nagyon híres roma zenész családból való. Ők reprezentálják azt a közeget, amit szeretnénk megjeleníteni: Rajk Judit, Polyák Valéria, Rácz István és Meggyesi Zoltán. Nagyon fontos, hogy sokan legyünk. Nekem az eredmény az lenne, ha megtöltenénk a koncerttermet és bebizonyosodna, hogy vagyunk ott ezerhétszázan akiknek fontos ez a téma annyira, hogy adjuk hozzá arcunkat.