Ha nem vagyunk előfizetői a legnagyobb, legszínesebb és legcsillogóbb közéleti magazinoknak, akkor lemaradunk egy csomó lenyűgöző képről. Még pótolhatjuk a hiányt!
Minden úgy, ahogy a korábbi években: vérengzés, fegyverek, katasztrófa, emberi sorsok, állati tragédiák, kemény sportok és a gyönyörű természet. Egy év termése képekben, szépen lepréselve, ízléses keretben, finom környezetben. Gyönyörködj és szörnyülködj!A zsűrinek idén sem volt könnyű dolga: több mint százezer képből kellett kevesebb mint kétszázat kiválasztania – neki köszönhetjük, hogy újra megszemlélhetjük az elmúlt év topeseményeit. Hol teleobjektíven, hol nagylátószögű optikán keresztül – csak bírjuk idegekkel.
Hős felkelők, fiatal pár, békés halott, boldog házasság, családi harmónia – ezek a képek nem azok a képek, aminek elsőre látszanak. A képaláírás az, ami ezt a műfajt műfajjá teszi, és ami a művészi fotótól alapvetően megkülönbözteti a fotózsurnalizmust. Sőt, ez az, amire az egész műfaj épít. A kissé komor, de kedves jemeni családról pusztán a kép alapján sosem derülne ki, hogy a hatéves kislányok mögött álló bajszos-kardos urak az előbbieknek nem bátyjai vagy nagybátyjai, hanem vőlegényei. A menyasszonyi ruhába öltözött lányt egy retró-panel ablakában markolászó mókás hivatalnokokról készült, fotográfiai értelemben teljesen lapos kép is csak akkor válik érdekessé, ha elolvassuk az infót, és kiderül, hogy egy tragikus szerelmi öngyilkosságot dokumentáltak. A szikkadt földben sorakozó lábnyomok fotója akárhol készülhetett volna, de rögtön érzelmeket indukáló alkotássá válik, ha kiderül, hogy ez a sár fukushimai sár, és ezt a cipőt a 80 ezer evakuált egyike hordta.
Aztán van itt halál, dögivel, persze nem ágyban, párnák közt, a sajtófotók áldozatai akasztófán, harc közben, vagy egy fekete szemeteszacskóban végzik. A "békés" családi élet szimbóluma pedig a rácsos ágyban álló kisgyerek, aki végignézi, ahogy az ingatlanválság következtében szüleit kilakoltatják otthonukból.
Aki pedig a képeslapokra kívánkozó magas művészetet keresi a sajtófotó kiállításon, az is megtalálja a szépet, vannak itt harmonikus kompozíciók is, természetről, sportolókról, arcokról. A fődíjat elnyert kép, a modern kori Piéta pedig gyönyörűen ötvözi az esztétizáló és a dokumentatív irányt, pedig „csak” a jemeni utcai harcok egyik könnygáztól szenvedő tüntetőjét tartja az édesanyja szoros ölelésben.
Ha nem vagyunk törzsvásárlói a méregdrága külföldi magazinoknak és folyóiratoknak, amelyek ontják a díjnyertes képekhez hasonló színvonalú anyagokat, de kíváncsiak vagyunk az elmúlt év sajtófotóira, még van egy hétvégénk, hogy megnézzük a kiállítást.
A World Press Photo október 28-ig látogatható a Néprajzi Múzeumban.
A főoldali nyitóképet Guillaume Herbaut készítette egy szexkereskedelem ellen kűzdő ukrán aktivistáról.
