alapanyaga nem a Földről származik, ám a hozzá kapcsolódó feltételezés, miszerint nagyjából ezer éve faragták ki a különleges kőből, most megdőlni látszik.

Hosszú ideig úgy gondolták, hogy a szobrot ezer évvel ezelőtt faragták ki egy meteoritdarabból, Achim Bayer buddhizmus szakértő szerint azonban korántsem olyan régi, mint eddig hitték – ő egy 20. századi hamisítványnak tartja. Nem a szobor alapanyagának különleges voltát kérdőjelezi meg, hiszen az bizonyítottan egy vasban és nikkelben gazdag meteoritkő, amelyet a szibériai-mongóliai határnál találtak – bár vannak szakértők, akik ezt is kétségbe vonják. Kritikája sokkal inkább a szobor feltételezett életkorára vonatkozik.



Bayer a dél-koreai Dongguk Egyetem szakértőjeként úgy véli, hogy a szobor egyértelmű „ál-tibeti jellemzőkkel” rendelkezik, ezzel támasztva alá feltevését, miszerint egy európai reprodukcióról van szó, amelyről valószínűsíthető, hogy 1910 és 1970 között készítették. Ilyen ál-tibeti jellemzőnek tartja a szobor viseletének jelentős részét, elsősorban a köntös helyett megjelenő nadrágot, amely – ahogy mondja – az első perctől fogva nyilvánvalóvá kellett volna, hogy tegye a szobor eredetét, láma ugyanis nem visel nadrágot. További, a hamisítvány voltot erősítő jellemző az inkább európainak, mint tibetinek nevezhető lábbeli; a cső formájú ruhaujj, amely szintén nem része a tradicionális tibeti vagy mongol viseletnek; a furcsa fél-fülbevaló; a teljes szakáll, amely nem jellemző a helyi istenábrázolásokra; és a köpeny, amely inkább teszi római császárrá a szobrot, mint ókori tibeti istenséggé. Nem a ruházat az egyedüli gyanús motívum; Bayer szerint a testrészek, így a szem, a fül és a kezek megformálása sem tibeti mesterre vall.

A Stuttgarti egyetem által kiadott Meteoritics&Planetary Science folyóirat kutatói, akik először kezdtek foglalkozni a szoborral – Elmar Buchner és kollégái – úgy vélik, a Buddha 1938-1939 után került először Németországba, amelyet a náci párt által szervezett és a zoológus és etnológus, Ernst Schäfer által vezetett tibeti expedíció során találtak. Innen privát kezekbe került, bár a kutatók felhívták a figyelmet a szobor korára vonatkozó adatok előzetes és becslésszerű voltára, és kijelentették, hogy szívesen veszik más szakmabeli tudósok az elkészítés időpontjára vonatkozó elméleteit.

Bayer most eleget tett ennek a kérésnek és egy internetes riportban publikálta az előzetes elképzelésekkel szöges ellentétben álló nézetét. Buchner-ék azonban nem bánják az ellenvéleményt, sőt, számítottak is rá. Számukra Bayer elmélete csak egy a sok közül, amit a kellő mennyiségű információ hiányában sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudnak.

Nem a szobor kora azonban az egyetlen részlet, amelyben a dél-koreai egyetem professzora nem ért egyet az őt megelőző kutatók feltevésével. Úgy gondolja, hogy erősen megkérdőjelezhető a szobor történelmének németországi állomása is. Ezt a vélekedését a német történész, Isrun Engelhardt is alátámasztja, aki az említett expedíció hátterét kutatja. Engelhardt úgy gondolja, a szoborral kapcsolatos információk ellentmondásosak.

Ha azonban bebizonyosodik, hogy a szobor nem ezer éves, felmerül a kérdés, hogy mikor és milyen célból faragták ki a meteoritból. Bayer elmélete szerint valószínűsíthető, hogy a régiségpiacra vagy a nevezetes náci ereklyéket árusító piacra szánták, ahol értékét növelendő kapott szárnyra a tibeti expedícióval való rokonítása. „De miért is használtak volna ilyen különleges követ egy piacra szánt hamisítvány megalkotásához?” – mutatott rá Buchner. A kérdés egyelőre megválaszolatlan, nagyon úgy tűnik viszont, hogy a szobor több titkot rejt, mint azt elsőre hitték.

Forrás: The Explorer World