Szökőár söpört végig a Genfi-tavon az ókorban, Kr.u. 563-ban, a természeti katasztrófát a Rhone folyó torkolatánál lezuhant szikla okozta. Két korabeli beszámoló is említi az esetet, földtani bizonyítékokat viszont csak most találtak.
A kutatócsoport a Genfi-tó fenekét szeizmikus reflexiós módszerrel vizsgálta. Az eljárás a szonárra emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy itt a felszín alatti kőzetben keltenek rugalmas hullámokat, és a határfelületekről visszavert hullámok amplitúdójából, továbbá beérkezési idejéből következtetnek a felszín alatti tértartomány inhomogenitásaira – olvasható a Nature News hírportálon. "A vizsgálat során egy igen fura, a többitől nagymértékben eltérő üledékréteget fedeztünk fel, amely egyetlen esemény alatt rakódott le" – hangsúlyozta Stéphanie Girardclos geológus, a kutatócsoport tagja. Hozzátette: az üledékréteg lencse-alakú, vastagsága eléri az 5 métert, és 50 négyzetkilométeres a kiterjedése.
A tudósok ismerték az úgynevezett tauredunumi eseményről szóló 563-as beszámolót és úgy vélték, hogy az üledékréteg ekkor képződött. A fenéküledékből vett minták kormeghatározása azt mutatta, hogy a lerakódás Kr.u. 381 és 612 között történt. Mivel egyetlen korabeli elemi csapás ismert, feltételezhető, hogy a tauredunumi esemény során képződött az üledékréteg. A kutatások során összegyűjtött adatok segítségével Guy Simpson geológus végezte el a szökőár viselkedésének számítógépes szimulációját. Modellje szerint a szikla becsapódása után 15 perccel 13 méteres hullám érte el a mai Lausanne helyét, 70 perc múltán 8 méteres hullám csapott le "Genfre". Az üledékben a vizsgálatok azt is kimutatták, hogy tízezer éven belül ez volt a második cunami a Genfi-tóban. "Semmi biztosíték sincs arra, hogy a tragédia nem ismétlődik meg a jövőben" – emelte ki Guy Simpson. Hozzátette: a régióban fel kellene mérni az esetleges kockázatokat, hiszen a tó partjain több mint egymillió ember él, csak Genfben kétszázezer.
Forrás: MTI
