Egy ősi, ám kevéssé ismert csillaghalmazt fed fel az Európai Déli Obszervatórium új fotója.

Az NGC 6362 gömbhalmaz színes felvételét a chilei La Silla Obszervatórium MPG/2,2 méteres teleszkópjának nagy látószögű készüléke készítette. A kép, valamint a Hubble űrteleszkóp központi részt ábrázoló új felvétele a legjobb betekintést engedi eme kevéssé ismert halmazba. A gömbhalmazok több tízezer nagyon idős csillagot ölelnek fel, azonban néhány olyan csillagnak is otthont adnak, melyek gyanúsan fiatalnak tűnnek.

A gömbhalmazok az univerzum legidősebb objektumai közé tartoznak, és az NGC 6362 sem tudja elrejteni korát eme képen. A halmaz számos sárgás csillaga életének már nagy részét maga mögött tudhatja, és vörös óriássá válik. Azonban a gömbhalmazok nem statikus relikviák a múltból, ugyanis némi érdekes csillagaktivitás ma is zajlik eme sűrű csillagvárosokban.



Az NGC 6362 például számos kék vándort – idős csillagok, melyek fiatalabbnak tűnnek – tartalmaz. A gömbhalmazok minden csillaga igen rövid időszak alatt fejlődött ki, tipikusan 10 milliárd évvel ezelőtt a legtöbb halmaz esetén. A kék vándorok viszont kékebbek és ragyogóbbak – ennélfogva masszívabbak -, mint tízmilliárd évnyi csillagevolúció után lenniük kellene. A kék csillagok általában forróak és gyorsan felélik üzemanyagukat, így ha ezek az objektumok tízmilliárd évvel ezelőtt születtek, már ki kellett volna hunyniuk. Mégis hogyan maradtak életben?

A csillagászok nagyon szeretnék megismerni a kék vándorok fiatalos megjelenésének titkát. Jelenleg két fő elmélet létezik: vagy csillagok ütközéséből és összeolvadásából, vagy pedig két társcsillag közötti anyagátadás révén keletkeznek. Az elméletek alapötlete, hogy a csillagok nem akkorának születtek, amekkorának ma látjuk őket, hanem életük valamely szakaszán többletanyagot kaptak, ami megnyújtotta élettartamukat.

Bár az NGC 6362 kevésbé ismert, mint néhány fényesebb gömbhalmaz, nagyon érdekli a kutatókat, és évek óta részletesen tanulmányozzák. Az új fotón az egész halmaz a Tejút csillagszőnyegének gazdag háttere előtt látszik. Az NGC 6362 középső területeit részleteiben a Hubble vizsgálja, így az sokkal kisebb égboltfoltot mutat, sokkal nagyobb részletességgel. A két technika – a nagy látószögű és a nagyított – tökéletesen kiegészíti egymást.

Eme ragyogó „csillaglabda” a déli Oltár konstellációban helyezkedik el. Kisebb teleszkóppal könnyen kiszúrható. Először James Dunlop skót csillagász észlelte 1826-ban, Ausztráliában, 22 centiméteres készülékével.

Forrás: Hirado.hu