Ahhoz, hogy egy értékes dallam eljusson mindenkihez, hivatalosan kiadott hanghordozón vagy lejegyzett formában, igen hosszú utat kell végigjárnia, a gyűjtés-feldolgozás-publikálás mindhárom lépcsőfokát.
Az utolsó kettő a legnehezebb. Ez a két lépés a táncházmozgalom mai feladatai közül talán a legfontosabb, így lesz a helyszíni gyűjtésből mindenki számára hozzáférhető és használható közkincs. Ezen az úton egy kis lépés Bolya Mátyás könyve.
Néhány fontos gyakorlati tudnivaló a könyv használatáról az író szerint:
"a részletes, variánsokkal ellátott lejegyzéseket minden esetben egy egyszerűsített dallamváz követi, szemléletesen mutatva be a folklórt működés közben. Az egyszerűsített dallamváz a dallamok típusát írja le, ez helyenként eltérő lehet az adatközlő által játszott romlott vagy nem annyira ismert variánstól. A diatónikus játékmód miatt D-re, A-ra vagy G-re záró dallamokat C-re transzponálva is közlöm. Köztudott, hogy a dallamszándék és a megvalósulás nem minden esetben fedi egymást. Alapelvem, hogy a hibás variánst nem írom le, ez a kottában javítva szerepel, a hiba ténye pedig a megjegyzésben olvasható. A felvételeken alapvetően kétféle hiba fordul elő: alkalmi tévesztés, amelyet a további versszakok hibátlan játéka, illetve a dallamváz ismerete egyértelműen felfed; valamint következetesen rosszul játszott, romlott variáns. Ez utóbbira az egyszerűsített dallamváz segítségével hívom fel a figyelmet.
A kottáknál használt jelölések megegyeznek a Magyar citerazene I-II. [részletes könyvismertető: FolkMAGazin- 2008/6. 17. o.] kötetekben használt jelölésekkel, az eligazodást jelmagyarázat segíti. Csillag jelez minden olyan szokványostól eltérő jelenséget, amire külön jelet nem volt célszerű bevezetni.
A dallamvázhoz dalszövegek is tartoznak, általában 2-3 versszakkal, a forrás részletes megjelölésével, ez Berta Alexandra munkája. A szövegek átírásánál a következő elvet követtük: ha a felvételen ének is hallható, akkor ezt a szöveget rögzítettük, tájnyelvi jelölések nélkül; ha más forrásból származik a szöveg, akkor a köznyelvi formához közelítettünk. A dalszövegekkel kapcsolatban fel kell hívnom a figyelmet néhány részletre: az eredeti lemezborítón a gyűjtési jegyzőkönyvekben talált szövegkezdeteket tüntettük fel, ezek általában zenészektől származó adatok. A szövegek keresése során előfordult azonban, hogy ilyen kezdetű szöveg nem került elő. Ez esetben meghagytuk az eredeti, borítón szereplő kezdősort is, a dalszöveg viszont ettől eltérő szakaszokat tartalmaz. Van fordított eset is: eddig nem nevesített dallamokhoz sikerült szöveget találni. A kötet végén dalszámmal és oldalszámmal ellátott betűrendes dallammutató segíti az eligazodást.
A lejegyzésekhez megjegyzések, néhány technikai információ és egy fogalomfelhő tartozik, e két utóbbi állandó elemként minden dallamnál megtalálható. A fogalmak röviden összefoglalják az adott felvétel főbb játéktechnikai és zeneelméleti ismérveit. A tárgymutató a fogalomfelhő elemeihez dalszámokat rendelve segít kiválasztani az adott fogalom köré csoportosítható dallamokat. A fogalmakat követő számok visszautalnak a Magyar citerazene I-II. kötetek megfelelő oldalszámára, ahol részletes leírás, tanítási segédlet és további példák találhatók.
Újdonság még, hogy a lemezen szereplő adatközlők egy részéről életrajzot is közlünk. A két legrészletesebb, játéktechnikát is elemző írás Endrődi Judit tanulmánya alapján készült. Ezekhez az életrajzokhoz fényképek is tartoznak, jelentős részük első közlés.
A dallamok három tájegységről származnak, az Alföldet Boruzs András, Kanczel János, Cs. Nagy Balázs, Bagosi Lajos, Kovács Lajos, Tuka Zsigmond, Dávid László, Sajti Mihály, id. Maczik Sándor és Magda Imre; Észak-Magyarországot Bozsik Margit és Szaszkó József; a Dél-Dunántúlt pedig Balogh József, Dékány János, Koller József, Takács József, Takács Józsefné Tatár Kiss Erzsébet, Bogdán Imre és Bogdán Sándor képviselik."
A könyv beszerezhető a dialekton kiadó oldalán, az A.Folk Népzenei Hangszerboltban és a Rózsavölgyi Zeneműboltban.
