Külföld és otthon, koncert és színház, angol dalok és magyar versek, inspirációk és előadásmódok. Harcsa Veronikával a közelgő Lámpafény est kapcsán beszélgettünk.

Kulka János szerint nem kis küldetésre vállalkozott a magyar jazz-énekesnő: a vers lassan elfeledett műfaját szeretné visszahozni a köztudatba. Belgiumban tanul, Magyarországon lemezt készít és koncertezik, emellett pedig olvasni és kiállításra járni is marad ideje. Harcsa Veronika környezetváltásról, versekről, fellépésekről, dalszövegekről mesélt, és még olvasónaplójába is bepillanthattunk.


Miért döntöttél úgy, hogy itt hagyod Magyarországot, és belevágsz a brüsszeli mesterképzésbe?

A praktikus ok a tanítás. 2008-ban végeztem a Zeneművészetin Budapesten. A négyéves szakot befejezve főiskolai diplomát kaptam, azonban ez nem egy nemzetközileg elismert képzés volt, és nem lehet vele tanítani sem. Ezért szerettem volna egy mester diplomát, amivel elhárul az akadály, ha esetleg valamikor tanítani szeretnék. A romantikus ok pedig az volt, hogy soha nem éltem még külföldön, és mindig is szerettem volna kipróbálni, milyen tapasztalatokat és a kalandokat gyűjthetek be a kint töltött idő alatt.

Másfél hónapja élsz Belgiumban. Mik az első tapasztalataid az iskoláról és a kinti világról?

A közeg befogadó, a tanárok pedig inspirálnak, és nagyon magas színvonalon tanítanak. Nagyon élvezem, hogy újra diák lehetek. Sőt, úgy érzem, Budapesten nem is voltam annyira diák, mint most. Otthon rengeteget koncerteztem és dolgoztam miközben egyetemre jártam, itt viszont teljesen a gyakorlásra, zenehallgatásra tudok koncentrálni, és sokat járok koncertekre is.

Hosszú távon működni fog a terved, hogy kint tanulj, és mégis benne maradj a hazai zenei életben?

Úgy éreztem, hogy mostanra már tart ott a karrierem, hogy nem fog kerékbe törni attól, ha kevesebbet vagyok otthon. Október elejétől vagyok kint Brüsszelben, de ingázom Belgium és Magyarország közt. Nem fogok tudni kéthetente hazajárni, de már voltam otthon koncerteket adni, illetve novemberben és decemberben is lesz több fellépésem. Minden projektem megy tovább: a Gyémánt Bálinttal alkotott duónk a legfrissebb formáció, amellyel most készítjük a bemutatkozó albumunkat. A Bin-Jip elektronikus zenekarral éppen a második lemez záró munkálatainál tartunk, illetve a Quartetemmel a legutóbbi album, a Lámpafény anyagát visszük tovább, legközelebb épp a Nemzetiben.


A Nemzeti Színházban november 19-én tartott estre Kulka Jánost hívtátok meg vendégként. Hogy született az ötlet a közös fellépésről?

Tavaly májusban jelent meg a Quartet negyedik albuma Lámpafény címmel, amelyen XX. századi magyar költők verseit dolgoztuk fel. A Lámpafény est ennek a verslemeznek a teljes zenei anyagát mutatja be. A lemezbemutató koncertre készülve felmerült az ötlet, hogy kiegészítsük az előadást, és ne csak a versdalok töltsék ki az estét. Mivel nekem a versválogatás során nagy élményt jelentett a költők életművével közelebbről is megismerkedni, ezért találtam ki, hogy hívjunk el egy színészt, aki a feldolgozott költőktől olvas fel prózai szövegeket, valamint általánosságban a XX. századi magyar költőlét viszontagságairól és örömeiről szóló írásokat. Az első színész, aki beugrott, Kulka János volt: az ő karakterére és hangjára képzeltem el ezt a szerepet, és szerencsére neki is tetszett az ötlet.

A Lámpafény anyagával a Bárka Színházban, a MüPában, a Petőfi Irodalmi Múzeumban és az Urániában is felléptetek már. Mennyiben változtattok most az előadáson?

Az előadás a koncert és a színház között mozog. Prózai szövegek hangzanak el Kulka János részéről, én magyar verseket éneklek, van állandó díszletünk és vetítésünk is. Egy koncertnél jobban megkonstruált a fellépés, nem improvizálunk annyit, de éppen a megszerkesztettsége miatt tud mélyebb és komplexebb élményt nyújtani az este. Ebből a szempontból nem is változott az előadás az előző alkalmakhoz képest. Ami a helyszínt illeti, nem véletlen, hogy kiemelt helyeken adjuk elő a Lámpafényt, hiszen megfelelő figyelemnek kell kialakulni a nézőtéren, ami egy klubban nem mindig lehetséges.


A verslemezen énekelsz először magyarul. Mindenképp verseket szeretnél előadni, vagy az anyanyelven éneklés terve jött hamarabb?

Régóta szerettem volna magyarul készíteni egy anyagot. A koncepció kialakításakor még az is egy lehetőség volt, hogy én írjam a dalszövegeket, hiszen angolul is a saját szövegeim éneklem. Végül elkezdtem magyar verseket olvasni, hogy jobban elmerüljek a magyar líra hagyományaiban. Korábban nem voltam nagy verses, de most olyan nagy hatással voltak rám, hogy elhatároztam, hogy ezzel az élménnyel kell kezdenem valamit. Ekkor született meg a verslemez gondolata. Jó néhány estét töltöttem el a kötetek olvasásával, a válogatással és a költők életművében való elmélyüléssel.

Sándor Tibor a honlapodon található szövegében számonként elemzi a Lámpafény albumot, mintha egy verses kötet lenne. Ahogy írja, olyan, mintha Harcsa Veronika olvasónaplóját kapnánk kézhez. Ha lenne olvasónaplód, ezeket a verseket tartalmazná?

Valóban nagyon személyes a válogatás. Főként az alapján döntöttem, hogy engem, személy szerint mennyire érint meg az adott vers, illetve el tudom-e képzelni, hogy a saját hangomon szólaljon meg. Később praktikus szempontok is felmerültek: melyik verset könnyebb megzenésíteni, milyen a versek dinamikája, ritmusa.


Gondolkozol, hogy ezután magyar dalszövegeket is írj?

Nagyon feladtam magamnak a leckét, mert a legcsodálatosabb magyar szövegekkel kezdtem a magyarul éneklést. Ezek után nagyon kritikus lennék önmagammal, ha magyarul kezdenék szövegeket írni, de nincs kizárva. Felmerült a Bin-Jippel és Gyémánt Bálinttal is a készülő lemezek kapcsán, hogy jó lenne egy-egy dalt magyarul megformálni.

Mi a különbség aközött, ha általad írt angol dalszöveget énekelsz, vagy egy olyan verset, ami nagy hatással volt rád?

Bár az angol szövegek nagyon személyes élményekből születnek, mégis más, ha az anyanyelvemen énekelek: sokkal elemibb és ösztönösebb hatással van rám egy magyar nyelvű dal. Az angol számoknál is meghatározza az előadásmódot a konkrét szöveg, de ebben az estben nagyobb szerep jut a dallamnak, mint amikor a szövegek tartalma megkerülhetetlen.

Melyik versdal a kedvenced az albumról, és melyiket ajánlanád az olvasóknak?

A személyes kedvencem a lemezről József Attila Műterem című verse, ami akár az Ars Poeticája is lehetne az albumnak. Egy nagyon magányos, befelé forduló, ugyanakkor a mások művészetére rácsodálkozó szöveg ez.

Első meghallgatásra pedig József Attila Ülni, állni, ölni, halni versét javasolom. Gyémánt Bálint gitárszólója ebben a dalban a lemez legemlékezetesebb pillanatai közé tartozik. Illetve maga a vers is nagyon kifejező és energikus.