A szerelem-kosztüm-ármány kombináció igen kifizetődő tud lenni, ha jó kezekbe kerül – most a dánokon volt a sor, hogy feldolgozzák történelmük egyik sorsfordító viszonyát.

Az 1700-as évek végén járunk Dániában, ahova lassan beszivárognak a modern gondolkodás, a felvilágosodás eszméi. A frissen házasodott király nem igazán tud mit kezdeni a rá háruló feladatokkal, fiatal hitvese ágyába sem tudja magát bekönyörögni, a dán elöljárók pedig úgy ugráltatják, ahogy akarják. Romló egészségügyi állapota miatt udvari orvost fogadnak mellé, aki titokban szabadgondolkodó röpiratokat ír, és egy csapásra kerül be a király legszűkebb körébe.


Johann Friedrich Struensee egyszerű vidéki orvosból válik lassan az ország első emberévé és a királyné szeretőjévé, biztos tudatában annak, hogy sem a viszonyuk, sem a hatalma nem tarthat örökké – mégis megpróbálja kihozni a legtöbbet abból, ami megadatik.

A történetet narrátora a száműzetésben élő királyné, aki, miután évekig nem látta gyerekeit, levelet ír nekik, hogy azok megtudják az igazságot az orvossal folytatott viszonyáról. A fiatal királyné, miután Angliából a Koppenhágába kerül, hamar rájön, hogy az uralkodó, VII. Keresztély mégsem az az eszményi házastárs, mint amit mondtak róla, ráadásul az ország vezetéséhez sem ért. Egyetlen szenvedélye a színház, az ivás, a bögyös macák és a verekedés. Nemtörődömsége és határtalan unalma az arisztokrácia tökéletes bábjává teszi, akik – féltvén pénzüket és pozícióikat – tűzzel-vassal irtják a szabadgondolkodókat. Egyetlen ember érti meg, hogyan kéne kezelni az uralkodót, és ez Struensee, aki apránként nem csak az uralkodó teljes bizalmát, hanem az ország irányítását is elnyeri.

Reformjait Európa-szerte üdvözlik a felvilágosodott gondolkodók – főleg a királyné -, kivéve a dán arisztokráciát, amely szép lassan ellene fordítja a népet is, és kikövezi előtte a bukáshoz vezető biztos utat.

Mads Mikkelsen karakteres arca jól passzol az okos és szociálisan túlérzékeny orvos szerepéhez, aki akarata ellenére bűvöli el a magányos királynét. A női főszereplő, Alicia Vikander pedig annyira kellemes és bájos jelenség, hogy még órákig tudtam volna bámulni, ahogy az erkölcseivel és fizikai vonzalmával küzd. Ám a film legizgalmasabb szereplője az őrültnek tartott király megformálója,
Mikkel Boe Følsgaard, aki az idei Berlinale-n elnyerte a legjobb férfi szereplőnek járó díjat. Olyan érzékletesen ábrázolja a gyermeteg, kissé hibbant és szeszélyes Keresztélyt, hogy nehezen győzne meg arról, hogy a való életben nem ilyen. A legkisebb ujjtördelése és halvány grimasza is a helyén van.

A film látványvilága sem hagy túl sok kívánnivalót maga után, simán teljesíti, amire vállalkozik – szép kosztümök, hihető karakterek és a tény, hogy mindez megtörtént eseményeken alapszik. Hogy mikre nem képes a szerelem, ugye.

Aki kosztümös, szerelmes filmek rajongónak mindenképpen ajánlott az Egy veszedelmes viszony, mert a műfajban tökéletesen megállja a helyét. Hát még amiatt, hogy most nem Hollywood okoskodott valamit az öreg kontinens történelméről.