Törökország agresszív kampányba kezdett azért, hogy visszakapja antik, szerinte ellopott műtárgyait. Törekvését ugyanakkor a világ több nagy múzeuma rossz szemmel nézi és zsarolást emleget.
Török hivatalos személyek a nyáron azzal a panasszal fordultak a török igazságszolgáltatáshoz, hogy tizennyolc, jelenleg a New York-i Metropolitan Múzeum (Met) Norbert Schimmel Gyűjteményében található tárgyat illegális régészeti feltárás révén szereztek meg, és vizsgálatot követeltek az ügyben. Még tavaly Murat Süslü, a kulturális minisztérium kulturális örökségért és múzeumokért felelős hatóságának vezérigazgatója megdöbbentő ultimátummal állt elő: a Metropolitan igazolja a gyűjteményhez tartozó ősi figurák és aranyedények eredetét, különben Törökország megszünteti a műtárgyak kölcsönzését múzeumoknak. Török részről most azt mondják, hogy az intézkedés megtörtént.
"Száz százalékig biztosak vagyunk abban, hogy a múzeumban található tárgyak Anatóliából származnak. Csak azt akarjuk visszakapni, ami jog szerint a miénk" - mondta nemrégiben a The New York Times című lapnak Süslü.
Törökország törekvése nemzetközi vitát indított el arról, hogy miután a határok évszázadokon át változtak, kik az antik műtárgyak jogos tulajdonosai. Az olyan múzeumok, mint a Met, a Los Angeles-i Getty Múzeum, a párizsi Louvre és a berlini Pergamon Múzeum azzal vádolják Ankarát, hogy támadást indított azon küldetésük ellen, hogy bemutassák a globális művészet kincseit.
Múzeumigazgatók szerint a visszaszolgáltatás követelésével elfogadott gyakorlatot akarnak megváltoztatni, azt, amelyet az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének, az UNESCO-nak a műtárgyak beszerzésére vonatkozó konvenciója is pártol. E szerint a múzeumok szabadon birtokolhatnak olyan műtárgyakat, amelyek 1970 előtt kikerültek abból az országból, ahol eredetileg találhatók voltak. Bár 1981-ben Törökország csatlakozott a konvencióhoz, most egy 1906-os, a török szultánságban született törvényre hivatkozik, amely megtiltotta műtárgyak külföldre vitelét - ennek alapján követel magának minden, a törvény születése után az országból kivitt műtárgyat.
A törökök azzal érvelnek, hogy a rablás és fosztogatás rossz, elítélendő dolog attól függetlenül, hogy mikor követték el. "A műalkotásoknak, akárcsak az embereknek, állatoknak és növényeknek, lelkük és történelmi emlékezetük van. Ha visszakerülnek országukba, a természet egyensúlya áll helyre" - nyilatkozta Ertugrul Günay török kulturális miniszter.
Nem Törökország az egyetlen, amely visszaköveteli a területéről elvitt műalkotásokat. Egyiptom és Görögország hasonló igényt támaszt múzeumokkal szemben, Olaszországnak pedig 2006-ban sikerült rábeszélnie a Metet, hogy szolgáltasson vissza neki egy 2500 éves borkeverő edényt, az Eufroniosz-kratért. Törökország agresszív taktikáját azonban különösen nyugtalanítónak tartják a múzeumok. Török részről beszüntették a művészeti alkotások kölcsönzését, halogatják a régészeti feltárási engedélyek kiadását, és nyilvánosan sértegetnek múzeumokat.
A török kampány az általa kiváltott ellenérzések dacára komoly sikereket aratott. Tavaly a Pergamon Múzeum beleegyezett, hogy visszaszolgáltasson Ankarának egy 3000 éves, a hettita birodalomból származó szfinxet, amelyet a törökök állítása szerint 1917-ben restaurálásra vittek Németországba. Ankara számára győzelmet jelentett az is, hogy a Pennsylvaniai Egyetem múzeuma augusztusban bejelentette: kész meghatározatlan időre kölcsönadni Törökországnak huszonnégy, az ősi Trójából származó műtárgyat, amelyek homályos eredete szerepet játszott az 1970-es UNESCO-konvenció megszületésében. Cserébe Törökország műtárgyak kölcsönzésére és az egyetemmel folytatott együttműködésre tett ígéretet. 2011 szeptemberében pedig a bostoni Szépművészeti Múzeum szolgáltatta vissza Törökországnak a Fáradt Héraklész nevű, 1800 éves szobor felső részét, amelyet Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök kormánygépén szállított haza.
A Metropolitan Múzeum igazgatója, Thomas P. Campbell az amerikai lapnak kijelentette, hogy a Törökország által követelt tárgyakhoz Norbert Schimmel jogszerűen jutott hozzá az 1960-as években az európai műtárgypiacon, és 1989-ben adta át azokat a múzeumnak, úgyhogy az UNESCO-konvenció megsértése nélkül kerültek oda. Elismerte, hogy a tárgyak zömének az előélete nincs dokumentálva, nem tudni, kik voltak a tulajdonosaik, de azt is hangsúlyozta, hogy egyikkel kapcsolatban sem utal semmi jogosulatlan ásatásra.
Török hivatalos források megerősítették: valóban nem találtak még bizonyítékot arra, hogy a tárgyakat illegálisan kicsempészték volna az országból. "Ha olyan bizonyítékok kerülnek elő, amelyek szerint a tárgyakat engedély nélkül ásták ki vagy lopták el, egyenként fogjuk megvizsgálni, hogy mi a valós helyzet" - szögezte le Campbell.
Szerinte az az érv, hogy a műtárgyakat vissza kell adni származási országuknak, kétes értékű, mivel sok műtárgy az évszázadok folyamán számos országot megjárt. "Részt veszünk a török kultúra ünneplésében. A londoni, párizsi és New York-i nagy múzeumok kiállításai mindennél jobban elősegítik, hogy az emberek ne csak a napfény és a tengerpart miatt utazzanak Törökországba, hanem kulturális örökségének megismerése érdekében is" - mondta.
Forrás: MTI
