Ma ünnepli 75. születésnapját a Kossuth-díjas filmrendező, a Magyar Mozgókép Mestere, akinek olyan remekművek fűződnek a nevéhez, mint a Tízezer nap és a Küldetés című, Balczó Andrásról készült dokumentumfilm.
Kósa Ferenc 1937. november 21-én, Nyíregyházán született. Gyermekkorát egy szabolcsi tanyán, nagyanyjánál töltötte, 1956-ban a nyíregyházi Széchenyi István Közgazdasági Technikumban érettségizett. 1963-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, s még 1962-ben készítette Fény című költői rövidfilmjét a Balázs Béla Stúdióban, amelynek egyik alapító tagja volt.
Diplomájának megszerzése után a Mafilm rendezője, majd az Objektív Stúdió egyik alapítója, 1989-től 1992-ig Szabó Istvánnal együtt művészeti vezetője volt. Kósa Ferenc filmjeinek és dokumentumfilmjeinek nemcsak rendezője, de forgatókönyvírója, illetve Sára Sándor több filmjének – így például a Feldobott kőnek – társírója volt. 1967-ben a József Attila életéről szóló, Öngyilkosság című rövidfilmje a nemzetközi kritikusok FIPRESCI-díját nyerte el, 1977-ben az Adyról szóló, Szeretném, ha szeretnének című kisfilmjét az MTV elnökének nívódíjával jutalmazták.
A filmvilágba harmincévesen a Tízezer nap című filmjével robbant be: a magyar új hullám kiemelkedő alkotása, a szociografikus kutatásokon alapuló, balladai hangvételű mű hazai nyilvános bemutatóját csak a cannes-i filmfesztiválon elnyert rendezői díj és számos újravágás után tarthatták meg. Kósa Ferenc következő munkáit is a kelet-európai diktatúrák, különösen az egyén és a történelem, a szabadság és a manipuláció lehetőségeinek vizsgálata, valamint mitizáló, látomásos ábrázolásmód jellemzi. Példa erre az 1970-es Ítélet, az 1973-ban készült Hószakadás és az 1974-es Nincs idő. A jelen morális és ideológiai konfliktusainak nézőpontjából jelent meg a nyilas időszak, az ötvenes évek, az '56-os forradalom tematikája A mérkőzés és A másik ember című filmjeiben.
Legnagyobb vitát kiváltó munkái mégis dokumentumfilmjei voltak: a Balczó András öttusázóról készült Küldetés (1977) nagy siker volt a mozikban, de mivel a korabeli kultúrpolitika vezetői „rendszerellenes kritikának” minősítették, három hét után levetették a műsorról. A gyógyhatású cseppeket feltaláló Béres Józsefről forgatott riportfilmje, Az utolsó szó jogán két részben készült el, először 1976-ban, majd egy évtized múlva követte a szereplők sorsát. A rendező az utóbbi másfél évtizedben több dokumentumfilmet forgatott. Kósa Ferenc, aki 1975 és 1990 között a Magyar Filmművészeti Szövetség nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó titkára volt, részt vett a rendszerváltó reformmozgalomban, erről filmeket is forgatott.
Kósa Ferencnek az 1970-es évek óta jelennek meg írásai folyóiratokban, Csoóri Sándor íróval Forradás címen három forgatókönyvet is publikált. Filmjeit több mint ötven országban mutatták be világszerte, munkásságát számos elismeréssel jutalmazták. 1967-ben a cannes-i filmfesztiválon megkapta a legjobb rendezés díját, idehaza ötször nyerte el a Filmszemle díját. 1968-ban Balázs Béla-díjat, 1989-ben Érdemes Művészi címet, 1997-ben Magyar Örökség-díjat, 2000-ben Tekintet-díjat, 2001-ben Hazám-díjat kapott. 2007-ben nagy hatású, magas színvonalú játék- és dokumentumfilmjeiért Kossuth-díjat kapott, 2008-ban a Magyar Mozgókép Mestere lett. 2009-ben megkapta a Húszéves a Köztársaság Díjat, idén a Magyar Művészetért Díjjal tüntették ki.
Forrás: MTI
