A Fonó Zenekar november 29-én a Hagyományok Házában mutatja be új, Vadbarokk című lemezét, amelynek törzsanyagát olyan népzenei dallamok alkotják, amelyek eredete, előadásmódja kapcsolatban áll a barokk zeneirodalmával.
A zenekar tagjai azért választották ezt a korszakot az új lemez kiindulópontjául, mert úgy látják, a magyar népzene hangszerelésében sok olyan érték maradt fenn, amely a barokk korban lett része a népzenének. A barokk kort érdekes ellentétek feszítették: a zeneművészet soha nem látott magaslatokba fejlődött, a technológia viszont mögötte kullogott – a lemez címe azért is lett Vadbarokk, mert a zenészek úgy látják, napjainkban is létezik hasonló ellentét, csak épp ezt a kort a technológia szárnyalása és a nyomában kullogó szellem hanyatlása jellemzi.A lemezbemutató koncerten a Musica Profana zenekar „bemelegítése” után a Fonó zenekar a Kultúrpart Stúdióban készült Vadbarokk című lemez teljes anyagát bemutatja.
Fonó Zenekar: Navratil Andrea – ének, Agócs Gergely – ének, Gombai Tamás – hegedű, Pál István „Szalonna” – hegedű, Tárkány Kovács Bálint – cimbalom ,
D. Tóth Sándor – brácsa, Kürtösi Zsolt – bőgő, harmónium
Közreműködnek:
Andrejszki Judit – csemballó, Derecskei András – hegedű, Horváth Gyula – koboz, Szabó Zsolt – viola da gamba, Winkler Balázs – cink
A Fonó Zenekar a magyar „táncházas” népzenei új hullám második generációját képviseli. A formáció koncertjein, lemezein a magyarok és a szomszédnépek népzenéjével találkozhatunk, magas színvonalú, hagyományhű tolmácsolásban. A Fonó Zenekar muzsikusai a zenében mindig a laikusok számára rejtett dimenziók, a stílusok szigorú keretein belül testet öltő színek és hangulatok feltárására törekszenek. Bár a zenekar hangzásvilágát a népzene tradicionális megszólaltatása alakítja, a társulat egyes produkcióiban emellett a különféle (nem csak zenei) műfajok közelítésére is törekszik. Ilyen volt a 2003 nyarán, a besançoni (fr.) székhelyű Ensemble Justiniana operatársulattal megvalósított Barbe Bleue projekt, vagy a Szabadi Vilmos hegedűművésszel és Gulyás Márta zongoraművésszel közösen kiadott, Bartók műveiből és azok népzenei előképeiből összeállított lemezük (Túlparton, Hungaroton 2004). A közelítések, azaz a műfajok közötti létező kapcsolódások feltárása, illetve megjelenítése motiválta most készülő, Vadbarokk című lemezük koncepciójának kialakítását is.
A lemez alapgondolata abból a felismerésből fakad, mely szerint a népzenének a műzenére gyakorolt, számtalanszor kielemezett és megjelenített hatása mellett (Bartók, Kodály, Brahms, Sztravinszkij, Dvoøák, Liszt, stb.) a zene világát évszázadok óta formálja egy ezzel ellentétes irányú folyamat is. A műzene, a magas művészet irányzatainak és alkotásainak a zenefolklór fejlődését befolyásoló szerepe a népzene kutatói előtt ugyan régóta ismert jelenség, ám ezen összefüggések felmutatásával a művészeti életben csak ritkán találkozhatunk.
A barokk kor zenei kultúrájának egyik kiemelkedő teljesítménye a vonós hangszerek, fafúvósok, rézfúvósok és csemballó együttműködése révén kialakult kamarazenekar. A kései barokk idején, a Magyar Királyság területén a kor műzenéjének vonós hangszeregyüttesei folkorizálódtak, azaz a hangszeres zeneszolgáltatást a falvakban is kezdték átvenni a vonós alapú formációk. A muzsikusok – a hangszerváltás ellenére – természetesen továbbra is igyekeztek alkalmazkodni a „népi” megrendelők zenei igényeihez, azaz a vonószenekarok húrjain megszólalt a népzene. Fontos kihangsúlyozni, hogy a Brandenburgi koncertek, vagy a Négy évszak hangszerelésének mintájára összeállított zenekarok a zenefolklórban sehol máshol a világon nem szervesültek, még a barokk zene „nagyhatalmainak” (fr, de, it, uk) területén sem. A hegedű – brácsa – bőgő – fafúvós – cimbalom (mely szó az olasz cembalo, azaz a csemballó magyarosított változata) összetételű zenekarok, illetve ezek egyes, fúvósokat, vagy a cimbalmot nélkülöző változatai máig csakis a Kárpát-medence népeinek (valamint két kisebb, szomszédos régió, a kelet-csehországi morvák és a dél-lengyelországi gorálok tájegységeinek) népzenéjét jellemzik. A térség hangszeres népzenéjének további, közismert sajátossága, hogy itt a falvak zeneszolgáltató specialistái a legtöbb körzetben a cigány kisebbség köréből kerültek ki, akik nem egyszer négy-öt egymás mellett élő etnikum zenei igényeit is ki tudták szolgálni. A magyar, szlovák, ruszin, vagy erdélyi román falvak körzetében élő vonós cigányzenészek muzsikája a többségi társadalom élő, vokális zenefolklórja mentén, illetve egy régebbi gyökerű hangszeres kultúra, a főként pásztorok által szolgáltatott furulya-, és dudazene továbbélése mellett formálódott.
A Fonó Zenekar legújabb kezdeményezése az ebben a kultúrkörben a barokk zene kifejezésformáinak, díszítésmódjainak, hangszerkezelési gyakorlatainak, sőt, esetenként dallamainak hagyományozódása révén fennmaradt értékekre épül.
